"6 éves koromban kezdődött, rohamokkal. Eltűnök, utazom az időben."

Baromira bírom, ahogy Bana játssza Henryt. A kockás inges, feltűnésmentes kisember benyomását keltve minden egyes képkockán, amin csak feltűnik, miközben az egész univerzum tér-idő kontinuumán szlalomozik saját élete emlék-kirakósai között.

"Lois Riley: - Az anyukád biztos nagyon csinos volt.

 Mallory: Igen. Nagyobb cicije volt. Apáét örököltem, nem is értem."

Őszintén szólva még most sem tudok dűlőre jutni abban, hogy megdicsérjem e Kristen Stewartot azért, mert egy mocskos szájú, alulművelt, igénytelen, mocskos prostit játszik el meggyőző hitelességgel vagy elborzadjak feltéve magamnak a kérdést, hogy csak ez megy neki (?). De az biztos, hogy pár sort megér a dolog, mert a Tvájlájt filmeken fapadosított cicik és az egyre terebélyesebbre dagadó nőietlenség ebben a filmben végre elillan Stewart neve mellől.

"Rendőrség faszfej, húzd el a beledet vagy hívom a nejedet, hogy vigyen haza!"

Minden valamirevaló bűnügyi történetbe kell egy olyan fickó, mint Bud White (Russell Crowe). Szikár, jó kiállású magabiztos zsaru, akit nem érdekelnek a következmények, makacsul törtet, a saját feje után megy, előbb üt, aztán kioktat vagy elküld a francba. Curtis Hanson klasszikus krimije alapból pazar karakterekkel zsúfolt zsánermutatvány, és lehet, hogy nem Crowe-é a leglátványosabb szerep, de hogy a leghálásabb az biztos.

"Nem tudsz aludni. Lehet, hogy azért, mert késő éjjel mikor minden zaj elhal és ott fekszel az ágyadban teljesen egyedül, úrrá lesz rajtad a félelem. Azért, mert hirtelen minden annyira...üres."

Volt már olyan, hogy csak azért néztél végig egy filmet, mert akadt benne egy piszok jó figura, aki miatt nem tudtad otthagyni? Naná. Aki tulajdonképpen túlnő az egész filmen, pedig csak mellékszerepben tevékenykedik és a nézőnek végig az az érzése, hogy valójában a cselekménynek róla kellene szólnia, ahelyett, hogy ő csak kiegészíti azt. Ez a poszt most erről szól - és ha minden jól megy, akkor idővel állandó rovattá bővül.