"Lois Riley: - Az anyukád biztos nagyon csinos volt.

 Mallory: Igen. Nagyobb cicije volt. Apáét örököltem, nem is értem."

Őszintén szólva még most sem tudok dűlőre jutni abban, hogy megdicsérjem e Kristen Stewartot azért, mert egy mocskos szájú, alulművelt, igénytelen, mocskos prostit játszik el meggyőző hitelességgel vagy elborzadjak feltéve magamnak a kérdést, hogy csak ez megy neki (?). De az biztos, hogy pár sort megér a dolog, mert a Tvájlájt filmeken fapadosított cicik és az egyre terebélyesebbre dagadó nőietlenség ebben a filmben végre elillan Stewart neve mellől.

Mallory egy büdös ribanc. Sztríptizbárban dolgozik, majd miután táncolt neked egyet felmehetsz az emeletre, megdughatod, leszopathatod, vagy azt csinálhatsz vele, amit akarsz (kivéve az anált, azt nem engedi). Családi háttere homályos, de korántsem véletlen, hogy inkább ezt az életet (?), ezt a magányos, keserű, rothadó házban lévő egzisztenciát választotta. Biztos megvolt rá az oka.

Ezért ennek a megárvult, a pénzért két kézzel, lábbal, cicivel, puncival dolgozó fiatal lánynak egyenesen maga az érthetetlenség, hogy egy középkori éveinek vége felé közelítő kopaszodó óriás (nevezetesen James Gandolfini, aki überjó a gyászoló apa, az elhidegült férj és a menekülő férfi szerepében) nem akarja megdugni. Sőt, csak beszélgetni akar. És továbbmegy, még segíteni is.

Aztán Mallory szép lassan kezdi kapisgálni, hogy ez a férfi mi elől és miért menekül. Ha kapcsolatuk hétköznapinak és normálisnak még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, végül a kezdeti viharosságából jóval kiegyensúlyozottabbá szelídül.

Kristen bődületes hitelességgel, már-már visszataszító igénytelenséggel és nemtörődömséggel alakítja ezt a pimaszul fiatal lányt. Minden második mondatában a "fuck" legalább háromszor szerepel és eleinte nehezen állja meg, hogy ne hozza szóba saját punciját csak úgy mellesleg (megmosolyogtatóan aranyos, ahogy mindezt Gandolfini karaktere lereagálja). Persze ettől még ebben a filmben mindenki menekül és tombol a melodráma, de olyan simulékonyan giccsmentes és őszinte módszerességgel, ami kevés műnek sikerül ebben a formában.

Lényeg a lényeg, végre egy emlékezetes alakítás (talán még az Into The Wild-ban van egy korrekt rövidke mellékszerepe) Stewart kisasszonytól - még, ha ehhez kurvának is kell lennie.