Eleve röhejes, hogy az amerikai remake második részének feldolgozását odaadták Hideo Nakata mancsaiba, aki az eredeti japán Ringu-t dirigálta. Nem is igazán tudott mit kezdeni azzal, hogy saját magát kellett reprodukálnia - nem beszélve arról, hogy Gore Verbinski az első résszel úgy odapirított neki, hogy túl sok sansza amúgy sem volt. Az eredmény nem túl meglepő.
Daniel Stamm idei thrillere afféle halvány utózöngéje a Fűrész által kitaposott nyomvonalnak, azaz leginkább az „éld bele magad!”- típusú horrorok határmezsgyéjén mozog, és kissé olyan, mintha a Would you rather-t és az összes hasonszőrű szinonim-zsánert megpróbálták volna újrafeldolgozni. Csak nem sikerült. A 13 Sins helyenként annyira groteszk, röhejes és vicces, hogy az ember nem vele, hanem rajta röhög.
„Gyorsan történt. Harminckét perc kellett ahhoz, hogy elpusztuljon egy világ, és megszülessen egy másik.”
Ha egy könyv megfilmesítési jogai már akkor elkelnek (rettentően magas, 1.75 millió dolláros áron), amikor még nemhogy a kiadásig nem jutott el, de a szerző még az írással sem végzett, az azért már jelent valamit. Hát még ha a rendezői széket rögtön egy olyasvalaki stoppolja le, mint Ridley Scott… De mit tud ez a könyv, amiért már a megjelenése előtt ennyire be voltak zsongva a tengerentúlon?
Nos, A szabadulás már ránézésre is igencsak tartalmasnak tűnik; a Biblia-nagyságú, vaskos kötet több mint nyolcszáz oldalt foglal magában. Keletkezésének története 2006-ig nyúlik vissza, amikor is Cronin kislánya arra kérte apját, hogy írjon egy olyan sztorit, amelyben egy lány menti meg a világot. Az apuka pedig igen sajátosan teljesítette a kérést; a 2010-re elkészült könyv ugyanis minden lett, csak nem lányregény.
A rémálmok holnap folytatódnak.
Annabelle (2014)
A démonos-kísértetes témát a James Wan – Leigh Whannell duó az utóbbi években elég alaposan kimaxolta, ennek ellenére megszületett a Démonok között (The Conjuring) ijesztő fizimiskájú Annabelle babájának spin-offja. A végeredményen azonban erőteljesen érződik, hogy a film már mások kezei alatt formálódott, így a hírhedt Manson-família ihlette történet ötletszegénysége egy bámulatosan középsemmilyen horrorocskában merül ki. Bár a profi hangeffekteknek köszönhetően az olcsó ijesztgetés olykor bizony kiugraszt a székből, néhány hatásos jumpscare elhintésétől még nem lesz jó film az Annabelle. Egyszernézős rutinhorror a kommerszebb fajtából.
Agyrepesztően jó stílusparódia
A vírus gyorsan terjedt; zombivá változtatta az emberiség felét, hogy aztán ők elfogyasszák reggelire a másik felét. Nem nehéz kitalálni, hogy kik voltak az első áldozatok: a dagadékok, a zsírgolyók, szegény kis hájpacnik. Valahogy így vázolja fel az alaphelyzetet Columbus (Jesse Eisenberg), a maréknyi túlélő egyike, aki saját kis szabályrendszert állított fel élettartama maximalizálásának érdekében. Nincs is ezzel semmi probléma, éli szépen magányos kis életét, mígnem a sors összehozza egy Tallahassee nevű fazonnal (Woody Harrelson), akinek érdekes módon Zombieland nem a földi poklot jelenti, hanem sokkal inkább egy végtelen játszóteret…
Valahol Hawaii-n egy gondosan eldugott kutatólaborban nagyon titkos és még annál is illegálisabb genetikai állatkísérletek zajlanak, melyek következtében elszabadul két borzasztóan mutáns és rettentően veszélyes ősragadozó, akik azonnal brutális ámokfutásba kezdenek, de még van ennél durvább is, úgyhogy mielőtt tovább olvasnál, nyugodtan menj el sétálni, mert a kutatólabor tulajdonosa a megboldogult David Carradine.
Master of Horror-Feri ínycsiklandozóbb, véres nyalánksággal nem is szolgálhatott volna nektek Halloween alkalmából. Szívből köszönjük neki. Élvezzétek! (Gevin)
A nyolcvanas évek legelején szertefröccsenő slasherfilm-hullám sajnálatos módon elmosta William Asher eme 1982-es gyöngyszemét, amely csak az idő múlásával és a rosszminőségű VHS-kópiák segítségével tudta elfoglalni helyét a horrorrajongók szottyadt szívének csücskében. Nemrégiben-Amerikában dvd-n is kiadták, sajnos a forgalmazó a kissé bomlott elmeállapotú William Olsen, aki a tengerentúlra dafkéből nem postáz filmeket - ő külön megérne egy cikket, de most inkább hanyagoljuk.
A Filmfreaken tevékenykedő Swarm kolléga egy elsőfilmes páros kézi-kamerás próbálkozásáról regél nektek alant, ami állítólag sokkal jobban használja ki, ezt az amúgy végletekig elcsépelt "zsánert", amit már lassan egy évtizede darál évről évre a filmipar. De ugye ott a nemrégiben agyat felmetsző és innovatív skalppal büszkélkedő Maniac - szóval mindig van remény. (Gevin)
A found footage horrorok nem halnak ki, csak mostanában a förtelmes Paranormal Activity sorozat a legnagyobb zászlóshajójuk. Pedig vannak itt ismeretlenebb és sokkal ötletesebb alkotások a piacon. Mint például az Afflicted!
A viktoriánus kori London az egyik – ha nem a legtökéletesebb környezet egy rémtörténetnek, hiszen a város korom lepte, szennyes utcáin éppúgy nyüzsögtek a tolvajok, hullarablók és prostituáltak, mint a patkányok. Egy ilyen romlott, baljós világ pedig az írói elmében a hétköznapi borzalmak mellett különféle misztikus teremtményeknek is könnyűszerrel adhat otthont – és adott is, mint arról megannyi klasszikus rémhistória tanúskodik a Drakulától a Frankensteinen át Dorian Grayig és még sorolhatnám. Mindenki ismeri ezeket a neveket; a mozi és a tévé gondoskodik róla az újabbnál újabb feldolgozásaival, melyek követhetetlen sokasága után ma már szinte lehetetlen új és érdekes megközelítésből bemutatni ezeket a rémségeket. Ennél fogva nem is annyira meglepő, hogy a Penny Dreadful első évada mindezen klasszikusoknak csak egy rettenetesen ostoba montázsa lett.
