Két tudós különféle élőlények DNS-ét keresztezve állít elő mindenféle hibrideket, amivel egészen addig semmi gond nincsen, amíg a képletbe be nem kerül az emberi DNS. Az illegális kísérlet természetesen titokban zajlik, de a hamarosan világra jövő, Dren névre keresztelt lényt nem olyan egyszerű elzárni a kíváncsi szemek elől.

A laborkísérletek és a megfigyelések áldokumentumfilm- szerű atmoszférája már az első pillanatokban jócskán felkelti az érdeklődést, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen addig meg is marad, amíg el nem kezdődik hibridünk „nevelése”. Onnantól totális unalomba fullad az egész, és egyre ritkábban képes erőt venni magán.

Vannak ugyan nem várt fordulatok, és kiszámíthatatlan történések, csak némelyikük annyira érthetetlen és hiteltelen, hogy többször is felröhögtem olyan jeleneteknél, amiknek elméletileg sokkolniuk kellett volna. Nem szeretném elspoilerezni ezeket, de tényleg sok WTF?!-pillanat van - sajnos a szó negatív értelmében.

Óriási probléma az is, hogy magát a hibridet nem igazán lehet hova tenni. Ha a farpofákra emlékeztető fej, a fura lábak, valamint a hosszú farok nem lenne elég, még ki is sminkelik, majd női ruhába bújtatják. Elég groteszk a szerencsétlen, pláne ha még hozzávesszük a predatoros hangját is. De nem is a külseje jelenti itt a fő gondot, hanem az, hogy se gyűlölni, se sajnálni nem lehet igazán, kedvelni meg főleg nem. Folyamatosan változik, egyre kiszámíthatatlanabbul viselkedik, mégse tud igazán érdekes lenni.

A film utolsó perceiben következik be az, amire mindenki vár, aminek a játékidő kétharmadát kellene kitennie, és amitől a Hibrid egy jó thriller lehetett volna, így viszont csak egy feleslegesen véres, és roppant hatásvadász befejezés kerekedik belőle.

Nagyon jól kezd el építkezni a Splice, de egy idő után unalmassá válik, a végére pedig teljesen szétesik. Hiába jó az alapötlet, hiába remek színész Adrien Brody, és hiába dirigálta le a Kocka rendezője, ez most csak egy gyenge közepes lett. 5/10