Úgy tűnik az Hollywood akciófilmipar mostanában egy-egy produkcióval még azon ügyködik, hogy visszaszivárogtassa a klasszikus akcióhősöket a köztudatba. Elég csak a Börtönregény koszos mexikói börtönére tekinteni, ahol Mel Gibson megidézi a '90-es évek tesztoszteronszagú akciófilmjeinek hangulatát. A Lockout Snow-ja (Guy Pearce) olyan, mint egy takaréklángon égő John McClane: bírja a pofonokat, osztja a skúlókat, és cinikus egysorosokat puffogtat boldog boldogtalan orra alá, miközben egyik cigit gyújtja a másik után, de főleg saját magával van elfoglalva, hogy megússza a sittet és megtalálja a táskát, amiben feltehetőleg a szabadsága kulcsa rejlik. Ehhez pedig meg kell mentenie az MS ONE névre hallgató űrbéli rosszfiú-bázison fogságba esett elnök lánykáját (Maggie Grace-t úgy tűnik csak ilyesmire lehet felhasználni).
A többek közt Luc Besson által is farigcsált forgatókönyv ennél elcsépeltebb már csak akkor lehetne, ha...várjunk csak, hiszen ebben minden megvan. Idióta főellenség egy elmebajos öccsel, tipikus ütemben kiteljesedő szerelmi szál, egy feka segítő, hajsza az idővel, és természetesen a főgenyó csatlósainak különböző variációjú likvidálása. Mindezt teleportáljuk az űrbe, helyezzünk el néhány közepes számítógépes grafikával létrehozott trükköt (direkt nem akarom őket CGI-nek hívni, mert az velük szemben lenne megalázó) és máris kész egy B-kategóriás akció-sci-fi receptje.
Mert ez a film bizony a b-nek minden formáját kimeríti, úgyhogy kezeljük is a helyén. A zsebpénznek sok, költségvetésnek - egy effajta sci-fi esetében - kevés 30 millió dollárból ugyanis lehetetlen kivitelezni olyan grandiózusnak szánt (bár még a feltételezés is merész részemről) robbanásokat, űrhajócsatákat, és egyéb speciális csinnadrattákat, amelyekkel itt megpróbálkoznak. Erről már rögtön a film eleji kergetőzés alkalmával megbizonyosodhatunk, de később sem kell félni nagy minőségbeli ugrástól a látvány terén. De a b-re való redukálásnak akadnak előnyei is: a fékevesztett tempó alatt például egyszer sem talál fogást rajtunk az unalom, a Guy Pearce szájába adott humortöltetek sosem sülnek be (a 45 éves Pearce-nek pedig nagyon megy a laza zsoldos szerepe), és a forgatókönyvön dolgozó kreatívok húznak néhány ironikus vonást a bevett toposzok kiforgatására (nincs csókjelenet, a rabok nem húzzák percekig az ölést, hogy valami úton módon megmeneküljön adott túsz, "manapság már senki sem dohányzik"-beszólás, stb.). Szóval lehetséges, hogy többen a gagyi, nem-érdemel-szót-se kifejezésekkel élnének a film láttán, én viszont csak guilty pleasure-nek hívom.
Olyan felesleges dolgokat pedig, mint a logika és az intelligencia bármilyen formájú megjelenése a karakterek esetében (kivéve az isteni humorral megáldott főhős) nem érdemes keresni a játékidő alatt. És ezt most ne tessék túl negatívan érteni, mert a Lockout ennek ellenére kapcsol ki másfél órára, ha az agyadban nincs lekorlátozva a "buta, de élvezetes" opció. Vitathatatlanul straight-to-dvd darab, de annak megfelelő szórakozási faktorral. Egy valagnyi akcióval. 6/10
