A hatodik részig kellett várnunk arra, hogy a véresre korbácsolt kedélyek beindítsák a háborút Westerosban, miközben a készítők részről részre bonyolódtak bele a karakterizáció és a cselekményszálak bővebb kifejtésébe, ahonnan a minőség iránya folyamatos felfelé ívelést mutatva bandukolt egyre magasabbra. A feszültség lomha tempóban ugyan, de végül csúcsra járatva feszül neki a falaknak, hogy aztán majd csatamezőket áztassanak vérbe és fejek hulljanak porba, miközben mindenki az uralomra vágyik, Robert Király díszes vastrónjára, amiért az árat meg kell fizetni. Spoilerek jönnek.

A karakterek közül még mindig Tyrion az Ördögfióka bitorolja "a legjobb" címkét. Ő ugyan mindig kislisszol a fizikai harc előszobájából - legtöbbször a borba és a szajhákba menekül, - de a szavakkal mesteri fokon űzi a manipulatív kibaszásokat másokkal, és a saját érdekei megvédését. A Sasfészekbeli jelenetek egyszerűen jók, a harc koreográfiájának gyengeségei nem bántják a szemünk, mert valahogy maga a tett fontosabb. Elnézhető, hiszen Tyrion karakterén volt a hangsúly, és azon, ahogy megfagyott a levegő, mikor valaki azt mondta, hogy megküzd érte.

Ned Stark miután aljas módon hátulról a lábába állítottak egy lándzsát, gyógyulni próbált, mire a király azt mondta, hogy tiéd a trón, amíg én elmegyek vadat ölni, mert az jól esik. Ned nem vette rossz néven és ha már lehetősége nyílt, akkor az igazságszolgáltatás hatalmával a kezében rögtön kiszabta a legsúlyosabb büntetést. Ha ezt a király megtudja, akkor minimum 2 hordónyi borra lesz szüksége.



A kisember jelenlétén kívül a Khal Drogo és a sorsát hamar pozitívvá formáló Daenerys (Khaleesi) cselekményszála határozottan impozáns, a kezdeti feszes, barbár brutalitás egyre szimpatikusabb formát ölt, amiben Jason Momoa-nak is lassan több jut három szónál. Emilia Clarke pedig egyre összeszedettebben és racionálisan építi saját karakterét, amitől szimpatikussá, kedvelhetővé válik. Viserysben pedig úgy látszik, a kelleténél kevesebb Sárkányvér leledzett, ezért Drogo megajándékozta őt egy folyékony aranykoronával. Zseniális befejezésként lezárva a hatodik epizódot.

A pilot óta bizony egyre jobban szétterjed a hangulat, a karakterizáció fejlődése ugrásszerű, egyre több harc elevenedik meg a feszültségtől lihegő atmoszférában, a fejüket itt-ott felütő fordulatok is csak gyorsítják a sorozat motorját. A könyv ismerete nélkül, volt némi kétség bennem a kezdőrész után, de annak mára a nyoma sem látható. A cselekmény pedig még csak most válik igazán expresszívvé és akciódússá.