Az esetek többségében, minden legendás énekes kezdetben egy patkánylyukból indul. Nos, a Coen tesók most ezt bekamerázták. És, ha voltaképpen semmimásra nem is jó legújabb szerzeményük, azt ragyogóan, már-már túlontúl depresszíven mutatja be, hogy a showbiznisz mennyire egy jéghideg, materialista, minden álmot, kitartást, verejtéket, de legfőképp szenvedélyt és érzelmet szétzúzó elbaszott egy szörnyeteg.

Llewyn Davis. Folk zene. 1961.

Már nem kell soká várni, ugyanis a kora reggeli időszakban frissen, kipihenten belelendülünk, és megkezdjük az idei Halloweeni Horror-Hétvégénket. Minden érdeklődőt tárt karokkal várunk, és addig is itt egy kis muzsika a hangolódáshoz, szokás szerint Jack Skellingtonnal a főszerepben:

Ilyen amikor Eddie Vedder Johnny Depp-el gitározza el az Into the Wild zenéjét. Mindennapos.

A stílus nem épp a legjobb, de a szöveg az érdekes: filmcímek vannak összefűzve ötletesen, rímekre bontva. Afféle érdekesség.