Frank Darabont munkássága önmagáért beszél, hiszen olyan műveket szállított eddig nekünk, mint A remény rabjai, a Halálsoron, vagy az egészen profi szinten működő sorozat, a The Shield (itthon Kemény Zsaruk). Ezért joggal örülhetett minden film és sorozatbuzi, amikor Darabont magára vállalta a Walking Dead című képregény átültetését tévésorozattá. És akkor lett csak még nagyobb ez az öröm, amikor úgy egy hete kiszivárgott az első rész a netre, aminek a premierjét az AMC stílusosan Halloweenkor tűzi műsorára.

Bevallom én ezelőtt nem halottam a képregényről, viszont utána néztem és azonnal megtetszett a története. Egy kisvárosban játszódik, ahol a Seriffhelyettes bekap egy golyót, amitől kómába zuhan. Amikor magához tér, tök üres a kórház, 28 nappal később effektus bevillan, a városban temérdek számú hulla van, felborított autók, kihalt épületek és sétáló zombik vesznek körül mindent. Miután összeszedi magát főhősünk, elkezd a családja után kutatni, akik vélhetően Atlantába menekültek, mert úgy terjedt a hír, hogy ott van egy menedékhely. A posztapok függők már biztos rákacsintottak, ha mégsem akkor hamar tegyék meg, mert ez lesz az a sorozat, amit nehéz lesz ott hagyni. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy mindössze 6 részes lesz az első évad (2. évad berendelés?).
Darabont mester pedig, pengeéles kezdéssel szolgált számunkra, a kisvárosi zombikkal. Nem őrülten zakatoló zombiapokalipszist kell elképzelni, hanem egyenletesen zajló kerek történetet, ami hangsúlyosan a szereplők helyzetére, érzéseire koncentrál. Mindezt oly módon teszi, hogy érezzük azt az érzelmi terhet, amit a karakterek vállára helyez, mellette viszont eszeveszetten tudjuk élvezni, mikor baseballütővel laposra verik, a blend-A-med mosolytól megfosztott élőhalottak díszes társaságának egy tagját. Vagy azt, ahogy egy pisztollyal bevitt fejlövést lassítva szemlélhetünk. A pilot ehhez mérten nincs teletömve akciójelenetekkel, viszont amiket látunk, azokkal felrakták a lécet 10 emelet magasra, ráadásul még teletömték őket feszültséggel. Az utolsót hegyesre csiszolva, ahol már azt mondtam magamban, hogy "na ne!". Aztán megfejelték még egy picit, és már csak tényleg annyit tudtam kibökni, hogy ez hatalmas sorozat lesz. Aminél az epizód végéhez érve már tolnád be a lejátszóba következő részt.
Persze a pilot sosem egyszerű munka, hiszen több dolgot kell egyszerre megismertetni a nézővel, úgy hogy egyik se legyen elkapkodva mégis mindenre jusson idő. Darabont szinte teljesen eleget tesz ennek, nem hagyja unatkozni a nézőt, még akkor sem, ha néhány klisé ismerős lehet a posztapok kedvelők számára. Ezek mit sem vonnak le az értékéből. A fényképezése és a színvilága szintén csillagos 5-ös, abszolút passzol a kisváros kihalt hangulatához. A végén bevágott soundtrack pedig csak megkoronázza az egészet, egy kis adag iróniával.

Most lehet sokaknak úgy tűnik, hogy tövig benyaltam a sorozatnak "pedig ez csak 1 rész" mondhatnátok, de az az igazság, hogy kilóra megvettek vele. Nem is húznám tovább a kedves olvasó drága idejét, hiszen tudom, már alig várja, hogy megnézze a sétáló holtakat. Egy pontszámmal zárom a végét ami 8/10 lett, és azzal, hogy nézzétek, mert k*rvajó!