Igen meg, de azt kell mondjam őszintén, hogy ettől a finálétól nem estem hasra. Sőt, néha picit lehetett unni is, de erről inkább majd később. A pilot szinte az ellenkezője volt ennek az évadzárónak, persze nyilván nem véletlenül söpörte be az AMC legjobb nézettségét. Az első két rész, eszméletlen nagy zakatolással robbant be, aztán áttértek a drámai részre, hiszen a képregénynek is az a fő irányvonala. És maradtak is annál, amire persze számított, aki picit utána nézett a dolgoknak. Meg hát amúgy sem lehetett végig tartani az eszeveszett zombiölést és menekülést ilyen magas szinten, ahogy elkezdték.


Bekattant, mert vége az évadnak.

A történetről (az első linken lehet többet olvasni) annyit, hogy a posztapok és zombifüggők vágyálmait teljesítette Darabont, amikor elvállalta a Walking Deadet. Az más kérdés, hogy ebben a 6 részben nem foszlottak e szerte ezek az álmok. Na de térjünk picit a sztorira: kihalt kisváros, sétáló hullák, túlélők. Ismerősen csenghet ez a posztapok-függők számára. Rick seriff a központi karakter, akin keresztül bemutatják nekünk a kialakult helyzetet. Majd később csatlakoznak a túlélők, rokonok és a nyakunkba zúdul a dráma. Mert ugye van, hogy az ember gonoszabb, mint az esetleges zombik jelen esetben.

A drámai tematikának két jelentős pontját éreztem, az írók és a szereplők részéről. Egyrészt Rick (Andrew Lincoln) karakterét sikerült a legjobban szinten tartani, ehhez pedig nem lettek volna elegek csak az írók. Jól teljesített ebben a szerepben, nem lett mintaszerű vagy ilyesmi, de amit el lehetett tőle várni, azt szerintem hozta. Volt, aki nem tudta ezt teljesíteni, pontosabban (Andrea) Laurie Holden volt nekem idegesítő többször, főleg abban az ominózus részben, amikor nagy hangsúlyt kapott (aki látta tudja miért). Ezért megörültem, amikor a fináléban felcsillant a remény, a kiiktatására, de sajna nem kegyelmeztek meg. Nem jó színész a csaj, ellenben az áruló barát John Bernthal annál jobban vergődött itt a végén, kifejezetten kellett ez a fajta karakter bele. A többi túlélő pedig hozta a normát.

Akkor térjünk rá erre a 6. epizódra, ami gyenge lett, mint egy harmatos hajnalon ébredő másnapos egyetemista. Vagy valami ilyesmi. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy nulla volt az izgalmi faktora, ami hát azért elkélt volna, ha már ezzel vonulnak hosszabb szünetre. Dumáltak a végről, hogy már semmi nem maradt, amiért érdemes tovább küzdeni, bemutatták, hogyan öl a vírus, majd egy kellemes zenére leléptek a képernyőről. Nem az, hogy túl rossz rész lett volna, csak nem illett ide a végére, mindössze ennyi a kifogásom.

A gyengülés ellenére továbbra is azt kell szajkóznom, hogy ku*vajó a WD és nézze mindenki, aki még nem adta be a derekát. A következő évadra nem kaptunk semmi olyan lényeges kérdést, ami miatt jelölgethetnénk a naptárban a napokat, mert tényleg az van benne, hogy sok irányba mehetnek. Visszatérő karakterek meg egyértelműen jönnek majd (Saw-Merle, és a feka apa-fia páros).

8/10 kijár az évadra, hétről hétre jó volt nézni, mit hoz ki Darabont a képregényből, és eddig dicsérni tudom, a néhány hiba ellenére is. Meglátjuk mit tartogat a második évadra. Azt mondom még ide a végére, hogy jobban fel kéne pörgetnie a drámát, feszült izgalommal, olyasmi cselekménnyel, amit a táborban mutatott, amikor meglepték őket a sétálók. Ilyesmivel kellett volna lezárni az évadot. Az ütött volna. De azért így is kötelező anyag.