A Végső állomás széria alkotói ezúttal sem eveztek ismeretlen vizekre, hanem egy kis ünnepi mészárlást hoztak el nekünk, az 1974-es Fekete karácsony remake-je által. Sajnálttal közlöm már itt az elején, hogy színvonalban a Végső állomás gyengébb részeihez közelít, vagy talán még azoknál is rosszabb.
Eddie bácsi mindig is üde színfoltja volt a Griswold családról szóló filmeknek. És bár a csökkent agyú nagybácsi kénytelen volt kisebb-nagyobb mellékszerepekkel beérni, így is számtalanszor sikerült megdolgoztatnia a nézők rekeszizmait. Ennek okán döntöttek úgy a készítők, hogy Eddie bácsi saját filmet érdemel, ezért 14 évvel a Karácsonyi vakáció után elkészült a folytatás.
Itt már Griswoldék majdnem teljes mértékben kiszorulnak, egyedül Audrey tűnik fel a színen. Az ő házában lakik ugyanis a Johnson család, mert már a lakókocsijukat is elveszítették. Miután a munkahelyén Eddie-t megharapja egy csimpánz, a főnökség kárpótlásul befizeti egy trópusi útra az egész pereputtyot.
Kétség nem fér hozzá, hogy Eddie bácsi karaktere elég erős ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy filmet, de sajnos az írók képtelenek voltak hozzá egy épkézláb történetet rittyenteni. Így aztán hősünk szűk családja és egy egzotikus szépség társaságában rövidesen egy lakatlan szigeten találja magát. A csomagok egy részével együtt pedig sajnos a poénokat is otthon felejti.
Az angol cím találó, mivel hűen tükrözi a film minden értékét. Igen, Jennifer teste valóban jó. A film viszont egyáltalán nem az.
Az alapötlet nem rossz. Egy balul elsült buli után a suli szépe lelép a zenekar tagjaival, és egy teljesen más emberként tér vissza. Elsőként legjobb barátnőjének, Needy-nek tűnik fel, hogy nem stimmel valami Jenniferrel, ugyanis a lány már nem csak a tekintetével képes felfalni a fiúkat…
Az Oscar-díjas Diablo Cody írta a forgatókönyvet, amit a nem Oscar-díjas Karyn Kusama vihetett vászonra. Horror-vígjátéknak készült a film, de egyik műfaj követelményeinek sem felel meg. Ami a vérengzést illeti, kb. semmit nem látunk, hiszen amint történne valami érdekes, a kamera szemérmesen elfordul. A komikus elemekkel se sokkal jobb a helyzet. Én nem is nagyon ismertem fel azokat a momentumokat, amiket a készítők poénosnak szántak. Két esetben érzékeltem, hogy itt most valószínűleg nevetni kéne, de igazából még csak egy halvány mosolyra sem futotta.
Sokan klasszikusként emlegetik, nálam viszont eddig kimaradt, így ideje volt pótolni. A 34. Magyar Filmszemle „Legnagyobb közönségsikert elért magyar film” díjjal jutalmazta 2003-ban a Valami Amerikát. Rejtély, hogy ezt mivel sikerült kiérdemelnie.
A történet szerint a magyar származású, ám Amerikában élő producer, Alex (Szervét Tibor) egy európai útja során haza látogat, esélyt kínálva ezzel Tamásnak (Pindroch Csaba), a kezdő rendezőnek egy egész estés film leforgatására. Tamásnak két dolga van: testvérei - Ákos és András (Szabó Győző, Hujber Ferenc)- segítségével megnyerni a producert, valamint összekaparni 60 milliót, ugyanis Alex csak a költségek felét állná. Számításaikba több hiba is csúszik, így a dolgok nem egészen úgy sülnek el, ahogy azt eltervezték…
Mindenki látta a videót, amiben egyesek jajveszékelve, mások a szemüket eltakarva, megint mások csak szimplán hülye fejet vágva izgulják halálra magukat a Paranormal Activity egyik teltházas vetítésén? Akkoriban ezek a képsorok annak rendje s módja szerint elhintették a remény morzsáit - amit mellesleg a poszteren virító szöveg is megtett -, miszerint olyan borzongásban lesz részünk, amit horrorfilm már időtlen idők óta képtelen volt nyújtani. A film megtekintése után állítom, hogy az említett felvétel mindössze pár ügyes vágás eredménye; a sokkot kapott közönség pedig sokkal inkább az Álom.netet nézhette, mintsem a Paranormal Activityt.
-Parano... micsodaaa?!
A szemfüles olvasó már ezekből a sorokból leszűrhette, hogy nekem egyáltalán nem jött be a film. Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy miért nem, lássunk egy rövid összefoglalót a történetről: Egy rakoncátlan szellemnek hála, Katie már 8 éves kora nem aludt normálisan. Barátja, Micah ezért úgy dönt, hogy felszerel a hálóban egy kamerát, ami rögzíti az éjszaka előforduló paranormális jelenségeket, ők meg majd reggelente szépen kielemzik a látottakat. A felvételeken pedig van is mit elemezni, hiszen hőseink elborzadva tapasztalják, hogy amíg ők az igazak álmát aludták, addig a házban található tárgyak önállósították magukat, és a lábdobogásból ítélve valaki még egy rögtönzött aerobic órát is tartott az emeleten. Kötélidegeik lehetnek, mert ezektől függetlenül a legnagyobb nyugalommal hajtják álomra fejüket minden áldott este.
A pokoli lény eleinte csak kóstolgatja őket, aztán egyre jobban begizdul. Micah ráadásul még provokálja is, pedig a bölcs médium megmondta, hogy jobb az ilyesmivel nem játszani. A film fő célja az ijesztgetés lenne, de az a néhány ajtócsapkodás, villanykapcsolgatás meg kopogás senkire nem fogja a frászt hozni. Egyszerűen unalmas és érdektelen az egész. A mélypontot akkor éri el, amikor a tréfás kedvű Micah kiszór egy kis lisztet az ajtó elé, amibe a gyanútlan démon ügyesen bele is lép, hogy aztán nagy, fehér csirkelábnyomokat maga mögött hagyva lesprinteljen a lépcsőn. A vége felé azért kezdi összeszedni magát a film, az utolsó 15-20 percben már egészen nyomasztó érzés töltött el. Az érzés azonban rövidesen úgy elszállt, mint a Rakéta csapat egy random Pokémon-epizód végén. Három befejezés készült, én csak a rendőröset láttam, de valahogy nem lettem kíváncsi a többire. Akármilyen jó is lehet a zárás, ezt a filmet nem fogja megmenteni.
A karakterekben semmi kedvelhetőt nem találtam, így aztán az együttérzésnek és az értük való izgulásnak is csak messziről integettem. Az őket alakító színészek ismeretlen arcok, ezért nem is szánok rájuk több szót. Jó pont, hogy az általam látott kézikamerás filmek közül ebben zavart legkevésbé a kamerarángatás. Zene nincs, a hanghatások viszont néha megemelték picit a vérnyomásomat, de ez édeskevés ahhoz, hogy a Paranormal Activity beváltsa, amit ígér.
A Nagy Testvér mindent lát
Hogy Oren Peli kisköltségvetésű filmje mindezek ellenére miért tudott mégis hatalmas bevételeket produkálni? Na, kérem, ez itt az igazi paranormális jelenség! Nincs rá ésszerű magyarázat. Egy dolog azonban biztos: október 22-én (idehaza egy nappal korábban) a láthatatlan óriáscsirke visszatér, ugyanis érkezik a Paranormal Activity 2. A jó hír az, hogy elődjénél csak jobb lehet, mert az egy jóindulatú 3/10-nél nem ér többet.
