Most nincs tematika, random képek jönnek.

A könyv, amiben halálra kínoznak egy 14 éves lányt.

Sokkal többet nem is érdemes tudni róla, mert ezen mondat alapján mindenki könnyedén le tudja szűrni, hogy neki való-e vagy sem. Előre szólok, egy nagyon nehezen emészthető darabról van szó, ami nemcsak a gyomrodat fekszi meg, hanem szépen lassan rátelepszik a lelkedre is, és egyre nagyobb erővel taszít lejjebb és lejjebb, olyan mélységekbe, ahonnan nem fogsz egyhamar kijutni.

Jack Ketchum, a kortárs irodalom egyik legkiválóbb horror-szerzője visszarepít minket az időben, egészen az ’50-es évekig. New Jersey egyik külvárosi részében járunk, ahol épphogy kezdetét vette a nyári szünet. Ketchum nagyon kellemes atmoszférát teremt - annyi élettel tölti meg a lapokat, hogy mi is érezzük a langyos szellő simogatását és a frissen vágott fű illatát, miközben a rádióban Elvis dalol – mi is ott vagyunk abban a kis zsákutcában, ami boldog családoknak ad otthont; ami annyira biztonságos, hogy nem zárják az ajtókat; ami tökéletes hely a gyerekek felnevelésére. És ami nemsokára a poklok poklává változik.

Nem sok mindent tudtam erről a filmről, csak kíváncsi voltam rá, a kevés információ ellenére. Talán ezért is vágott orrba a 24. perc környékén a témája. Enélkül viszont baromi nehéz lenne ajánlani a filmet, mert szerintem így sem figyeltek fel rá túl sokan. 3 gyermekkori barátról szól,  akiket Carey Mulligan, Andrew Garfield és Keira Knightley személyesít meg. Ők "klónok", donorok, akiket azért hoztak létre, hogy miután elérik a felnőtt kort, a szerveiket eladományozzák.