Aki a cím és a poszter alapján valami pörgős, izgalmas, látványos akciókavalkádra számít, és épp készül megnyomni a távirányítón a Play feliratú gombot, az most azonnal csapja arcon magát, vagy 10 perc után vegye ki a DVD-t a lejátszóból, és egy laza, de határozott mozdulattal hajítsa ki az ablakon. A DVD-t. Ne a lejátszót. 10 perc után ugyanis dögunalomba és totális érdektelenségbe csap át a film, aminek innentől kezdve nem a szórakoztatás a célja (hanem minél több díj begyűjtése). Aki mindezek ellenére is úgy dönt, hogy velem tart, az most kövessen, foglaljunk helyet együtt a nézőtéren, és kísérjük figyelemmel egy kiöregedő pankrátor sorsának alakulását.

Már sül a torta, be van hűtve a sör, mert 1 évvel ezelőtt kezdtük el ezt az egész blogosdit Dr. Jones-al. Az első bejegyzésben leírt dolgok azóta ugyan változtak valamelyest, de azért javarészt maradtunk a koncepciónknál. Reméljük, hogy érdekes cikkeket olvastatok (és továbbra is fogtok) nálunk és mindenkinek köszönjük, aki olvas minket, terjeszti a blogot illetve kommentel - ja meg hát lájkol, mert van az az izé, a fészbukk. A vendégíróknak (főleg a mi Evana-nknak) külön köszönjük a kritikákat, ajánlókat, amiket ezentúl is várunk nagy szeretettel.

Készültünk egy meglepetés poszttal (ami egyben új rovatötlet is) ez eddig még nem volt, úgyhogy reméljük tetszik majd mindenkinek (a délután folyamán kerül ki).

A tovább mögött meglepi ;)  

Ryan Murphy aberrációktól nyüzsgő elméje egy perverz és szexuális devianciával agyonbaszott táptalaj. A Kés/alatt-ban ezt már az egyszeri tévénéző is felháborodva konstatálhatta - nem voltam rendszeres néző, de az amit bizonyos részekben műveltek zseniálisan beteges és formabontó volt. Tehát nem kellett meglepődnöm azon, hogyha egy efféle beállítottságú ember készít saját horrorsorozatot, akkor az fuldoklik majd az olyan apró mocskosságokban, mint a szado-mazo szerkós csávó, a torzult gyerekgyilkos, fogszabályzós vörös hajú ikerpár, nimfomán cselédlány vagy a klasszikus csecsemőfej a befőttes üvegben. De ezek még nem is akkora dolgok. Ahogyan Murphy olyan szituációkban párosítja karaktereit saját beteges képzeteivel, amik immorálisak, frusztráltak és idegszaggatóan nyomasztóak, akkor az ember csak néz, hogy itt már van az orrban néhány utca.

Tegnap végre én is a kezembe vehettem a nemrég megjelent Swords című fantasy-képregény első számát, melynek legfőbb különlegessége, hogy teljes mértékben hazai gyártmány, és bár nálunk nincs nagy hagyománya a műfajnak, mégis egy igen magas színvonalú, rendkívül igényes, és ami a legfontosabb: érdekes művel lettünk gazdagabbak.

Londeron királyságában járunk, ahová 5 év elteltével egy felettébb veszélyes küldetés egyedüli túlélőjeként éppen hazaérkezik Artos herceg, miközben a háttérben gonosz lények munkálkodnak, akik nagyon csúnya dolgokra készülnek.

Egy vicces kedvű YouTube user szerkesztette az alábbi videót, melyből kiderül, hogy milyen lenne, ha Mucsi Zoltán ráfüggene a CoD4-re. Frenetikus!