Hosszú idő telt el a botrányosra sikeredett ötödik epizód megjelenése óta, így az igazi Heroes-fanok már epekedve várták a hatodikat, amelyről egész jó dolgokat lehetett hallani az elszórt promóciók kapcsán. Magyar vonatkozásban pedig egyébként is különösen nagy várakozás előzte meg a legendás játéksorozat következő részét, ugyanis az Ubisoft nem akárkire, hanem egy magyar csapatra (Black Hole Kft.) bízta a fejlesztést, amit véleményem szerint egész jól abszolváltak a srácok. Őszintén szólva, a magam részéről kicsit féltem is — ismerve a magyar káefték lélektanát, hogy egy ’fekete lyuk’ nevű cég fogja kezébe venni az egyik kedvenc gyerekkori játékom sorsát, de hála az égnek ezen félelmemnek fél óra játék után már semmiféle alapja nem volt. A helyzet az, hogy tényleg remek munkát végeztek a srácok.

Azt természetesen nem állítom, hogy a hatodik rész a legjobb a sorozat epizódjai közül — mert a hármat semmi sem pipálhatja le —, de annyit viszont mindenféleképpen elmondhatok róla, hogy a Heroes-sorozat egyik legkiemelkedőbb darabjáról van szó. Sok dolgot megváltoztattak benne, sok dolgot hatékonyabbá tettek és rengeteg újdonsággal pakolták tele a fejlesztők az új játékot. Ezért aztán azt terveztem — így majdnem egy hét játék után —, hogy az elkövetkezendőkben elmondom a benyomásaimat a játék paramétereivel kapcsolatban.

A történetről

Nem akarnék hosszasan elmélkedni a teljes Might and Magic-univerzumról egyetlen nagyon fontos okból sem, mégpedig abból, hogy egészen egyszerűen halovány fogalmam sincsen erről az univerzumról, így hát minden szó, amit elmondanék róla, bődületes nagy baromság lenne, szóval inkább kihagynám ezt a részt, ha egy mód van rá. Bár annyit azért elárulhatok róla mégis, hogy állítólag a készítők fogták a régi vázat és egy huszáros mozdulattal kivágták az egészet a kukába, mivel úgy vélték, hogy itt az ideje egy alapos ’tabula rasa’-nak. Nem tudom, hogy ez sok rajongóban mekkora ellenérzéseket indukált, ám a részemről ez teljesen rendben volt.

A játékmenetről

Az egyik nagy változás a játékban mindenképpen a játékmenet lett szerintem. Természetesen nem arra gondolok itt, hogy a fejlesztők lecserélték a körökre osztott stratégia szerkezetét, hanem arra, hogy sokkal több időt tölt a játékos a csatatéren, mint az előző részekben. A hatodik etapban akkora csatákat lehet vívni, ráadásul olyan taktikai lehetőségekkel, hogy egy-egy nagyobb ütközet akár 20 percig is eltarthat, és ez nem vicc. Jó, persze a régebbi részekben is voltak kemény és vérre menő küzdelmek, de itt valahogy mégis más. Ebben a részben már nem elég telepakolni a vár legerősebb lényével a hősünk seregét és úgy útnak indulni, ugyanis ügyes taktikai érzékkel és némi stratégiával bármilyen erősségű csapatot képesek lehetünk lenyomni, ha nem szúrjuk el. A régi Heroes-játékosoknak természetesen ez először furcsa lesz majd, mert sokan megszokták már azt a koncepciót, hogy jól felpakolnak és uccu neki… hát most jelentem: ennek vége. Itt igenis használni kell a képességeket, varázsolni kell és keményen ütni, mert különben hamar vége lesz a pályának, aztán meg mehet a morgolódás a fórumokon, hogy micsoda nehéz lett a hatodik rész. Nem lett ez nehéz, csupán csak sokkal okosabb. A gép már nem hülye, rohadtul okos lett még könnyű fokozaton is, szóval vigyázni kell minden egyes lépésére.

Lényekről, kasztokról és a várakról

No, de haladjunk tovább. Mint már említettem, a készítők rengeteget változtattak egy sor dolgon itt a hatodik részben, szóval ez alól nem maradhatott ki a kasztok megreformálása sem. Nagy változás ugyan nem történt velük, viszont néhány eddig jól megszokott kiesett, egy új pedig érkezett közéjük. Az érkező neve Sanctuary (Szentély), amely szerény eddigi tapasztalataim szerint egy vízközpontú közösség, ahol a vízmágiáé és a víz alapú teremtményeké a főszerep, a távozó kasztok között pedig — nagy sajnálatomra — a varázsló formáció volt (Tower/Wizard), ám ezen távozás tulajdonképpen dramaturgiai szükségesség, ugyanis teljesen átalakították a varázslóiskolák rendszerét is, így funkciótalanná vált volna egy kimondottan varázslásra építő vártípus.

Apropó vár. Ha már itt tartunk, akkor elmondom, hogy mennyire örülök annak, hogy leegyszerűsítették a várak belső nézetét. Én biztos vagyok benne, hogy így legalább kettő gigabyte-ot spóroltak meg a készítők ezzel, másrészt pedig így legalább nem veszi majd el a várakban intézett teendők bonyolult rendszere az időt az átláthatatlanság és a rengeteg cicoma miatt. Tudom, sokan kővel dobálnák most emiatt a fejlesztőket, de szerintem inkább legyen átláthatóbb és hatékonyabb egy vár, minthogy ott is külön csatákat kelljen megvívni egy-egy lény megvásárlása közben. Persze, ez csak az én véleményem.

Ami pedig a lényeket illeti, nos, ott is lett némi történés és szerintem ebben az esetben is inkább a pozitív irányba, mintsem a negatívba. Minden várban három lénytípus létezik: alap, elit és bajnok. Erre természetesen lehet aztán mondani, hogy hát kérem ez eddig is így volt, amely talán igaz is ebben a formában, ám itt is radikális változások mentek végbe. A lények erőssége a hatodik részben remekül van optimalizálva az előző részekkel ellentétben, amely nagyrészt a harcrendszer nagymértékű átalakulása miatt lett lehetséges elsősorban. Itt arról van szó, hogy egy vártípus legalapabb lénye is tud komoly meglepetéseket okozni még akár egy bajnok lény számára is, nem kell vele szemben a szintjének megfelelő lényt odaállítani, mert nincsenek meg már azok a marha mély szakadékok, amelyek például egy mezei parittyás és egy titán között voltak. A magam részéről ezt a változást üdvözöltem. Igaz, nehezebb lett ettől a játék, de legalább izgalmasabb is.

Hősökről és képességeikről, varázslatokról

Az előbb már beszéltem az öt vártípusról, a lényekről, a játékmenetről, így most itt az ideje beszélni a Heroes-játékok fő motívumáról is, mégpedig a hősökről. Bár keveset játszottam az ötödik résszel, de mégis úgy emlékszem, hogy abban is már rámentek a hős fejlesztésére, valamint egyedivé tételére. Nos, örömmel jelentem, hogy ebben a részben erre még jobban rágyúrtak a fiúk.

Minden vártípusnak ugyanaz a kettő hősfajta áll rendelkezésére. Van egy olyan, aki inkább a mágiában jártasabb és egy olyan, aki inkább az erőben. Igen, ebből mindjárt következik is, hogy a mágiák rendszerét csúnyán át kellett szabni, ami aztán azt eredményezte, hogy még a barbár kasztnak is lehetnek kőkemény tűzgolyói és jégcsapásai, amelyeket ugye jól az ellenfélre szórhatnak majd a csatatéren. Ennek ellenére persze akadnak azért egyedi és kasztspecifikus mágiák is — hála az égnek ezek azért nem tűntek el —, továbbá a jól bevett ’jó és rossz’ ellentét sem maradt el, hiszen például egy nekromanta hőssel könnyebben lehet még mindig sötét mágiát tanulni, mint mondjuk egy pappal, aki viszont inkább a fénymágia elsajátításában jeleskedik jobban a torzarcú, halott kollégájával szemben.

Értékelés

Így a végére, összegzésképpen nyugodtan kimondhatom: én nagyon örülök a hatodik résznek. Örülök neki, mert leszámolt egy csomó bajos és zavaró tényezővel, amely az ötödik részben szinte mindennapos volt, továbbá hangulatügyileg is újra visszatért a klasszikus Heroes-részek érzésvilágához, ami szintén jót tett a játéknak. Külön öröm számomra, hogy grafikailag is rengeteget javult és gyönyörű lett, valamint hogy a zenei repertoárt is remekül kiszélesítették, ami által új köntösben ugyan, de felcsendülnek a régebbi részek dallamai is a sok új mellé. Szóval, mit is mondhatnék? Én teljesen meg vagyok elégedve. Ez a hatodik rész nagy vízválasztója lehet az egész szériának, és mindenben az a legszebb, hogy ez néhány fanatikus magyar fejlesztőnek köszönhető. Szép volt srácok! 9/10

A teszt johnnymoore jóvoltából kerülhetett fel a Viagra virtuális hasábjaira; ha több írására is kíváncsiak vagytok, errefelé nézelődjetek.