Érdekes, hogy Norvégia kisujjból kirázta azt, amire Hollywood az utóbbi években képtelen volt. Hiába kaszált a Paranormal Activity és hiába született egy Cloverfield, a kézi kamerás műfajban tett kirándulások többnyire seggen aluli próbálkozások voltak. A norvégok viszont egy remek és egyben viccesnek hangzó ötlettel előállva forgattak áldokumentarista filmet egy bizonyos vadászról, aki nem medvéket gyilkol esztelenül, hiába hiszi azt minden jött-ment.

A határ iszonyúan keskeny a komorság és a stílusparódia között, ezért aki képtelen rá, hogy a komolyabb oldalra soroljon inkább, annak a Trollvadász bizony nézhetetlen, és ez lesz az eredménye.

TROLL! - üvölti Hans, miközben rohan a kamera felé. Hiába érezzük kissé kínosan magunk, amint meglátjuk eme szakállas úr kinézetét, a mosoly mégsem gúnyos jellegű, sokkal inkább nem tudjuk hova rakni, hogy egy szőrös és buta szörny elől meneküljön valaki, ami vén, középkori fantasyk figurája volt valaha. Pedig a helyzet nagyon is komoly, annak ellenére, hogy krumpliorrú óriások akarják ránk a frászt hozni, de valljuk be ez szinte lehetetlen küldetés a részükről. A történet néhány fiatallal indul, akik Norvégia havas és rideg hegyei közt forgatnak egyetemük számára. Pletykálnak egy orvvadászról, akit mogorva modor jellemez és gátlástalanul pusztítja a medveállományt. Persze szóbeszéd lévén sok hülyeséget összehordanak az emberek, ez akkor tisztázódik, mikor a kis forgató brigádunk lencsevégre kapja a vadászt, akit később követnek és ahol megosztja hitetlen fiataljainkkal, hogy ő nem medvékre vadászik, hanem trollokra. És bizony ez is ugyanolyan mocskos és kemény meló, mint bármi más.

A Trollvadász nem azért jó, mert 20 éves sikongató tinilányok csinálnak maguk alá a félelemtől, ahogy a Paranormal Activity irdatlanul vérszegény, szívroham helyett horkolást előidéző jeleneteinél tették azt. Hanem azért, mert az öreg vadász karaktere igazság szerint önmagában megért volna egy filmet, a ráadás pedig, hogy ezekre a "nem létező" szörnyekre vadászik, amiket korrektül meg is alapoz nem csak úgy belengeti őket. Remekül fel van építve, ahogy a saját elvei szerint végzi a piszkos melót, eltakarítja a mocskot, hogy a kormánynak ne kelljen magyarázkodnia és ezért még csak kielégítő fizetést sem kap. Ha pedig el akarná panaszolni valakinek, hogy megint nyakig gázolt a Trollszarban és napokon át bűzlött az ő szaguktól, akkor csak szimplán az arcába röhögnének.

A fiatalokból verbuválódott forgatócsoport nem rejt túl mély karaktereket vagy erények sorával bíró színészeket, de különösebben ez nem is zavart, hiszen a hangsúly csak ritkán helyeződik konkrétan rájuk.

Horrorelemekkel próbál az arcunkba mászni néha, de mint már említettem a komolyan vehetetlenség miatt igazából eszünk ágában sincs megijedni, pusztán a kíváncsiságtól vezérelve szemléljük, hogy kell Trollt ölni. Ez pedig hiába hangzik furcsán, attól még baromi érdekes és marha jó szórakozás. Főleg ha közben eszméletlen szép tájakkal tűzdelik tele a snitteket, akkor még külön ámulni is lehet. A CGI, ahogy azt már Jones említette, valóban egészen szépre sikerült a kis költségvetés minden velejárója ellenére is. Habár a nyelvét kifelejtett, szinte plüssmaci kinézetű medvéken nem bírtam nem fennakadni és röhögni, mint az atom. A kézi kamera ellenére néhol különösen szép fényképezést kapunk.

A feszültség inkább kíváncsisággá alakult át bennem, amit folyamatosan érkező információkkal tudtam csillapítani. Ez külön jó pont nálam, hiszen már gyerekként is azt imádtam a szörnyfilmekben (a brutális öldöklésen és az akciókon kívül persze), ahogy körülírják a lényeket, csomó dolgot megosztanak velük kapcsolatban, és ezt a rendező kétség nélkül garantálja. Konkrét alfajokat hoz a sztori kedvéért, így az álhitelesség csak még inkább teret nyer magának és egyre hihetőbbé válik. Működik.

A befejezést nem féltek átborítani a másik oldalára, a vérfagyasztó komolyságot, egy eszméletlen jó humorral fejelve meg, ami még azok számára is felüdülést nyújthat, akik képtelenek voltak elfogadni a vérkomolyságot. A Troll Hunter meglepően kiemelkedő alkotás lett és bár hibáktól sem mentes, ki merem jelenteni, hogy ebben a műfajban simán kenterbe verte az utóbbi sok-sok év próbálkozását, pedig zsebpénzből forgott a kamera. Léteznek még kreatív alkotók, csak ők nem Hollywoodban élnek. 7/10.