A kanadai komikus karácsonyi videója, mely egyszerre véres és vicces (ez utóbbi persze csak akkor, ha valamennyire konyítasz az angolhoz).

Egy időben sokat adták a tévében, de én még csak most láttam először ezt a spagettiwestern-vígjátékot, melyben a verhetetlen páros, Bud Spencer és Terence Hill utoljára osztja együtt a pofonokat.

Közeledik a karácsony, és a mama szeretné otthon tudni az egész családot, ezért levélben üzen bajkeverő fiainak, hogy térjek haza az ünnepekre. A nagydarab, mogorva Moses és az izgága, agyafúrt Travis épp egy bandita kézre kerítésén fáradoznak, de számításaikba több hiba is csúszik. Megjárják a börtönt, banditák fogságába esnek, összetűzésbe keverednek a sheriffel, ráadásul egy medve is eltűnik a helyi állatmenhelyről.

A történettel ezúttal sem vesződtek sokat, a hangsúly így szokás szerint a poénokra és a bunyókra helyeződik. Mindkettőből elbírt volna többet a forgatókönyv, de a már jól ismert Bud Spencer – Terence Hill hangulat gondoskodik róla, hogy gyakori időközönként kiüljön az a bizonyos vigyor az arcunkra.

A színészpáros jócskán megöregedett, nem olyan fürgék már, mint egykor, de azért még így is le a kalappal előttük, mert a bunyók, amiket összehoztak (főleg a film végén), bármelyik produkciójukban megállnák a helyüket.

Úgy körülbelül egy évtized eltelt, mióta legutóbb megnéztem John McClane első bevetését, ezért gondoltam, hogy a karácsonyi újranézős filmek közt biztos helyett szorítok majd neki. A hangulat adott volt, pláne ha az ember egy fasza kis akcióra vágyik ebben a fekete karácsonyban, mondjuk én dvd-ről újráztam de 23-án ezt mindenki megtehette az RTL-en. És talán az elején kicsit rezgett a léc, egy kis mozgólódás után végül csak elkapott jippikájé érzés.

Kissé azt éreztem úgy a 20. perc környékén, hogy ezt a darabot az a bizonyos vasfog egy hangyányit talán megrágta, a gyerekkori emlékek túlontúl megszépültek és mai fejjel megeshet mégsem üt annyira, mint akkor. A mozgolódásom és a gondolataim elmászkálása emiatt történhetett meg az első cd alatt néha-néha. Mintha kevesebb poén működött volna, mint a régi időkben, és az akciók sem peregtek annyira. Feltehetném a kérdést, de gondolom másnál ritkán esnek meg hasonlók, pláne eme vizsgálat alanyával. Nem borzolom tovább a kedélyeket, ugyanis eljött a pillanat, ahonnan szinte egy percnek tűnt a cselekmény (és ez nem a vége volt), mert annyira berántott. A kezdeti bizonytalanság után kijelenthetem, hogy McClane '88-asa megállja a helyét ma is.

A történettel nem zargatnék senkit, mert ha még nem láttad amiről most írok, akkor egyértelmű célpont a következő torrentletöltésed. Csak annyit akarnék idevetni, hogy remekül megírt példány a forgatókönyv, oltós dumákkal és egy fasza alapötlettel.

Régi videó, de annyira kreatív, hogy muszáj kitennem.

Eddie bácsi mindig is üde színfoltja volt a Griswold családról szóló filmeknek. És bár a csökkent agyú nagybácsi kénytelen volt kisebb-nagyobb mellékszerepekkel beérni, így is számtalanszor sikerült megdolgoztatnia a nézők rekeszizmait. Ennek okán döntöttek úgy a készítők, hogy Eddie bácsi saját filmet érdemel, ezért 14 évvel a Karácsonyi vakáció után elkészült a folytatás.

Itt már Griswoldék majdnem teljes mértékben kiszorulnak, egyedül Audrey tűnik fel a színen. Az ő házában lakik ugyanis a Johnson család, mert már a lakókocsijukat is elveszítették. Miután a munkahelyén Eddie-t megharapja egy csimpánz, a főnökség kárpótlásul befizeti egy trópusi útra az egész pereputtyot.

Kétség nem fér hozzá, hogy Eddie bácsi karaktere elég erős ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy filmet, de sajnos az írók képtelenek voltak hozzá egy épkézláb történetet rittyenteni. Így aztán hősünk szűk családja és egy egzotikus szépség társaságában rövidesen egy lakatlan szigeten találja magát. A csomagok egy részével együtt pedig sajnos a poénokat is otthon felejti.

Aki még nem látta elégszer, az most újra megtekintheti Mr. Bean zseniális, megunhatatlan karácsonyát. Folytatás a tovább mögött.

Miután Thomas apja életét veszti a háborúban, a kisfiú édesanyjával együtt elköltözik a városból. Egy kis faluban találnak otthont, ahol életük lassan összefonódik a magányos, mogorva ezermesterével, aki szintén hatalmas terhet cipel a szívében.

Jonathan Toomey magának való figura, aki igyekszik kerülni mindenféle emberi kapcsolatot. Különös viselkedésének köszönhetően a helyi gyerekek csipkelődéseinek céltáblájává válik. Úgy gondolják, hogy a remeteként élő „Szundi” sötét titkokat őriz, és azért készít ládákat, hogy azokba zárja a komisz kölyköket.

Mr. Toomey nagyon tehetséges faragó, és bár a munkái nagyon szépek, hiányzik belőlük valami, ami igazán mesterivé tehetné őket. Amikor elvállal egy munkát, miszerint a kis Thomas apjától örökölt, de sajnálatos módon elvesztett betlehemes készletét kéne újra kifaragnia, még nem is sejti, hogy rövidesen minden megváltozik majd. Míg ő faragni tanítja Thomast, addig a fiú lassacskán rávezeti arra, hogyan leheljen életet a műveibe.