Akcióhősnek születni kell, ugyebár. John McClane az a fajta, aki már spermium korában gyújtotta a cigiket és seggbe rúgta a többi kis gecit - szó szerint -, mert mindig is utált veszteni. Persze még így is Joe Hallenbeck kisöccsévé válhat csak maximum, hisz nála morózusabb és cinikusabb akciósztár nem termett a '90-es évek környékén. Az első rész után két évvel megszületett McClane hadnagy második, rossz helyen és rossz időben megtartott hópelyhekkel és golyózáporral tűzdelt istenverte karácsonya.

Úgy körülbelül egy évtized eltelt, mióta legutóbb megnéztem John McClane első bevetését, ezért gondoltam, hogy a karácsonyi újranézős filmek közt biztos helyett szorítok majd neki. A hangulat adott volt, pláne ha az ember egy fasza kis akcióra vágyik ebben a fekete karácsonyban, mondjuk én dvd-ről újráztam de 23-án ezt mindenki megtehette az RTL-en. És talán az elején kicsit rezgett a léc, egy kis mozgólódás után végül csak elkapott jippikájé érzés.

Kissé azt éreztem úgy a 20. perc környékén, hogy ezt a darabot az a bizonyos vasfog egy hangyányit talán megrágta, a gyerekkori emlékek túlontúl megszépültek és mai fejjel megeshet mégsem üt annyira, mint akkor. A mozgolódásom és a gondolataim elmászkálása emiatt történhetett meg az első cd alatt néha-néha. Mintha kevesebb poén működött volna, mint a régi időkben, és az akciók sem peregtek annyira. Feltehetném a kérdést, de gondolom másnál ritkán esnek meg hasonlók, pláne eme vizsgálat alanyával. Nem borzolom tovább a kedélyeket, ugyanis eljött a pillanat, ahonnan szinte egy percnek tűnt a cselekmény (és ez nem a vége volt), mert annyira berántott. A kezdeti bizonytalanság után kijelenthetem, hogy McClane '88-asa megállja a helyét ma is.

A történettel nem zargatnék senkit, mert ha még nem láttad amiről most írok, akkor egyértelmű célpont a következő torrentletöltésed. Csak annyit akarnék idevetni, hogy remekül megírt példány a forgatókönyv, oltós dumákkal és egy fasza alapötlettel.