Úgy körülbelül egy évtized eltelt, mióta legutóbb megnéztem John McClane első bevetését, ezért gondoltam, hogy a karácsonyi újranézős filmek közt biztos helyett szorítok majd neki. A hangulat adott volt, pláne ha az ember egy fasza kis akcióra vágyik ebben a fekete karácsonyban, mondjuk én dvd-ről újráztam de 23-án ezt mindenki megtehette az RTL-en. És talán az elején kicsit rezgett a léc, egy kis mozgólódás után végül csak elkapott jippikájé érzés.
Kissé azt éreztem úgy a 20. perc környékén, hogy ezt a darabot az a bizonyos vasfog egy hangyányit talán megrágta, a gyerekkori emlékek túlontúl megszépültek és mai fejjel megeshet mégsem üt annyira, mint akkor. A mozgolódásom és a gondolataim elmászkálása emiatt történhetett meg az első cd alatt néha-néha. Mintha kevesebb poén működött volna, mint a régi időkben, és az akciók sem peregtek annyira. Feltehetném a kérdést, de gondolom másnál ritkán esnek meg hasonlók, pláne eme vizsgálat alanyával. Nem borzolom tovább a kedélyeket, ugyanis eljött a pillanat, ahonnan szinte egy percnek tűnt a cselekmény (és ez nem a vége volt), mert annyira berántott. A kezdeti bizonytalanság után kijelenthetem, hogy McClane '88-asa megállja a helyét ma is.
A történettel nem zargatnék senkit, mert ha még nem láttad amiről most írok, akkor egyértelmű célpont a következő torrentletöltésed. Csak annyit akarnék idevetni, hogy remekül megírt példány a forgatókönyv, oltós dumákkal és egy fasza alapötlettel.
Willis mindig akcióhős marad a nagy tömegek szemében, ezzel beírta magát a kultkönyvbe. Vajon milyen lehet, amikor az egyik szabad percében bekapcsolja a tévét és meglátja magát a Die Hardban? Arra a pillanatra kíváncsi lennék. Szóval tökös, dohányzik, szarrá olt mindenkit közben meg elkeni az ellen száját. Bár megjegyezném, hogy Az utolsó cserkészbeli szövegek messze alázzák az ittenieket, és az valahogy nálam nagyobb klasszikus is. Persze ez már az egyéni listája mindenkinek, hogy ki, mit, hova rak csak megemlítettem. Alan "Piton" Rickmant ezen kívül sehol nem tudnám elképzelni hasonló főgonoszként, de itt nagyon megy neki azt elismerem. Ravasz, mint a két füstölgő puskacső és nem tököl egyáltalán, ha nem kapja meg amit akar, akkor kinyírja az áldozatot. A mellékszereplők meg a többi pontocska a dobókockán.
Az akciójelenetek, főleg a hosszabbak baromi élvezhetőek egy klasszikus szinten, mármint nem mindig súrolják a komolyság határát, de aki akciójunkie az pontosan tudja mi a dörgés. Ez nem az a film, ahol a töltényhüvelyt is elkapják miután elhasználták. Ez ami alatt ropog a popcorn. A robbantások meg iszonyat adják magukat, a legnagyobb konkrétan zseniálisan van megvalósítva, a kamerállás pedig a helyén. A tűzharcok marha jók és még nincs jelen a kamerarángatós baromság sem.
Nem szaporítom tovább, megérte elővenni az ünnep alatt, jó szórakozást biztosított és ezt tartja majd a következőkben is. Legyen pontosítás azért a végén, a 8/10-et megkapja, mert megérdemli, és ez nem csak az öregség és a kultikusság miatt van, de amiatt sem lenne semmi baj, mert bírja a strapát.
