"A király mindig király marad.".

- D'angelo Barksdale

A drog pedig mindig üzlet. És a Baltimore-i tornyoknál fel-alá jaszkarizó melegítőbe csomagolt fekete-trash söpredék számára EZ maga a karrier.

A szer háromféle függőséget okoz. Az első számú: maga a fogyasztó, a kényszermozgásokkal, kéregetésekkel túlélő lecsúszott junkie, tűnyomokkal a karján. A második: a dílerek. A legjobb díler pedig az, aki sosem használja a szert, pláne nem azt, amit elad. Íratlan szabály. Számukra ennek az életformának az elvesztése felér egy rivális bandatagtól elszenvedett fejlövéssel. A harmadik: a kopók. A kábszerosztály, a hozzájuk csatlakozott gyilkosságiak, de főleg a seggfej, kotnyeleskedő, rámenős és vérprofi McNulty nyomozó. A Drót 2002-ben debütáló évada kíméletlenül mutatja be, milyen függni valamitől. Kathryn Bigelow katonája és terrorellenes Bin-Ladent hajkurászó amazonja elmehet a francba. Itt kezdődik az egész. Kicsiben, morzsákkal, minden mást háttérbe szorítva.

Az expozíció egy halálesettel kezdődik. A felvezetés már-már agyfalkaparóan lassú, az építkezés téglánként halad, a karakterekről alig-alig leolvasztott tulajdonságaikon keresztülvitt jellemábrázolás pedig az érdektelenség definícióját súrolja. Aztán egyszer csak a figurák élni és lélegezni kezdenek, a lakótelep úgy okádja ki magából a zombikat, mint akik vérszemet kaptak. A pénz szagára pedig egyre nagyobb szörnyetegek fedik fel valódi arcukat és ahogy sorra potyognak le az információk megfigyelések, besúgók, lehallgatott telefonok és csipogók kijelzőjén azonosított számokon keresztül, úgy válik markáns nagyszabású, visszafogott, de izgalmas keményvonalas krimivé a cselekmény.

David Simon világában pedig minden egyes elejtett szónak, elköpött pletykának és az utolsó sztriptíztáncos kurvának is jelentősége van. Gyilkosságok gyűrűznek sikátorról sikátorra, korrupt politikusok igyekeznek saját érdekeikben eltusolni kétes ügyeket, és tanult ügyvédek kifinomult beszédeik és álmosolyok mögött igyekeznek elrejteni minden bűncselekményt, amit csak lehet, vagy épp bebizonyítani az ellenkezőjét. Érdekek ütköznek, zsarolások adják egymás kezébe a kilincset, hogy valaki mindig jól járjon.

De McNulty nyomozó nem az a fajta bőrkabátos részeges fószer, akit holmi bírók és hadnagyok eltántorítanak élete legizgalmasabb, karrierje legnagyobb ügyétől. Ő mindenkit leszar, törvényeket, feletteseket kerül meg, hogy az Avon Barksdale kezeiben összefutó droghálózat szálait egyenként kibogozza és rács mögé zárja valamennyiüket.

Persze akkor még nem esett szó a saját elvei szerint tevékenykedő, tekintélyes shotgunnal igazságot szolgáltató Omar-ról, a tanúvédelemről, vagy tizenéves suttyókról, akik lepukkant házakban drogpénzből tartják el testvéreiket. Elszeparált világ ez, mégis megannyi eldugott zugában ismerős arcok köszönnek vissza koszos fecskendők és sárgakupakos fiolák közül és sosem tudhatod ki mennyit tud. Egy a biztos: mindenki benne van. 7/10