(Az írást Borosta követte el.)
Jó, hogy láthatjátok a poszteren az angol címét a filmnek, mert nem tudom dereng-e még nektek a Barátság extrákkal (aminek a címe Friends with benefits volt). De tulajdonképpen annak egy korosztállyal idősebb változatáról van szó ezúttal. Itt már régen túl vagyunk azon a felelősség áthárításon, ami a Will Gluck-féle film fiatal szereplőit egy csak szexen alapuló kapcsolatba hajszolta.
Christian Bale-ra és Gwyneth Paltrow-ra emlékeztető két szereplőnk ezúttal a gyermekvállalás környéki, manapság szinte kötelező két szülő egymás agyára megy és szétbútorozik felállástól akarják magukat megkímélni, amikor belemennek, hogy érzelmek nélkül vállaljanak gyereket.
Engem kicsit a kettejük kapcsolata az egyik kedvenc francia romantikus filmemre, a Szeress, ha mersz, se veled se nélküled kötődésére emlékeztet, különösen a melyiket választod? játékukkal (illetve a későbbi éppen én szeretlek, éppen te szeretsz macska-egér játékukkal). Ez kevés azon amerikai vígjátékok közé tartozik, amelynek kifejezetten jól áll a manapság divatos, a filmet R kategóriába száműző szexuális célozgatások tömkelege. Nagyon jót mosolyogtam a jobb pillanataiban számomra Woody Allen-féle Férjek és feleségek őszinteségét idéző beszélgetéseken. Ahogy elénk tálalja azt a különleges életérzést, amit igazán őszintén csak W. Allen filmjei és néhány amerikai sorozat volt képes (Jóbarátok, Így jártam anyátokkal): a Manhattani-i értelmiségit. Azonban igazán sajnálom, hogy a filmben nem került sor több ütős beszélgetésre, kicsit össze volt nőve a hat fős társaság: nem tetszik nekem ez a Jason Fyrman (Adam Scott), Julie Keller (Jennifer Westfeld) az egyik oldalt és a többiek a másikon felállás. Főleg, ha már összehoztak ennyi ígéretes karaktert egy tető alá. Meglepően friss, és életszagú lett ez a film, annak ellenére, hogy az alapszituáció talán még a mai társadalmunkban se egy gyakori jelenség. Az a ritka eset állt elő, hogy ez a film sokkal jobbra sikerült, mint a címe alapján számomra ötletadónak tűnő Barátság extrákkal...10/7