A Frontiére(s) című, közepes horrort és a szintén felejthető Hitman-filmet is jegyző Xavier Gens, francia rendező ezúttal egy atomrobbanás következtében a föld alá menekülő túlélők kicsiny csoportjának kálváriáját meséli el, illetve mesélné, ha rendelkezne az ehhez szükséges eszköztárral. Ehelyett inkább a gondosan berendezett, atomtámadás ellen is védő ojjektum lakóinak legszürkébb hétköznapjaival untat és legbugyutább döntéseivel fáraszt felváltva, miközben a sorra felmerülő, igen fontos kérdések tetemes többségét egész egyszerűen megválaszolatlanul, figyelmen kívül hagyja, úgyhogy ne is foglalkozzunk azzal, hogy mi miért történik, mert csak magunkat hergeljük.

A fájdalmasan hatásvadász jelenetekbe torkolló, több ízében is a A kísérlet című filmet koppintó történetszövést csak még tovább rontja a sematikus jellemrajzokban bukdácsoló karakterek hiteltelensége és nemtörődömsége. Egy pillanatra sem gondolkodik el senki a kijutás esetleges lehetőségein, nem dugják össze a fejüket, hogy valami megoldást találjanak, helyette szépen beletörődve mindenbe, csendesen zabálják a babkonzerveket, mígnem néhányan egyszer csak totálisan bekattanva, élő múmiává változva kezdenek el randalírozni egyik percről a másikra.

És itt köszön vissza a ritka rossz érzékkel megírt forgatókönyv mellett a film másik nagy problémája: egyszerűen képtelen érzékeltetni velünk az idő kíméletlen múlásának súlyát; olyan, mintha mindössze néhány nap alatt forogna le az egész, mintha mindössze néhány nap alatt veszítenék el páran minden kapcsolatukat emberi mivoltukkal. De nem csupán ez az inkompetens rendezés egyetlen hozománya, hiszen hiába ragadnak hőseink egy földalatti lyukban, ha nem nehezednek ránk nyomasztóan a falak, nem fojtogat a félhomály és nem érezzük a bezártságból és kilátástalanságból fakadó kétségbeesett tehetetlenséget. Hiába csendülnek fel újra és újra a világvégét hirdető, melankolikus dallamok, ha még ezek is csak a kellően megkapó, poszt-apokaliptikus atmoszféra teljes hiányát képesek megerősíteni.

A The Divide ráadásul pofátlanul hosszú ideig, mintegy két órán keresztül hiteget minket egy a bezártságtól megcsömörlött, a túlélési és egyéb ösztöneik vezérelte emberek elállatiasodását és lelki dekadenciáját feltáró kamaradráma ígéretével, ám a filmet formázó, hozzá nem értő kezek ügyetlensége miatt az eredmény sajnos csak egy kiábrándítóan kínos, értelmetlen horrorfilmecske lett. 3/10