A (nem túl távoli?) jövőben már nem a pénz mozgatja a világot, hanem az idő. Ez az egyetlen fizetőeszköz, és ez az, ami meghatározza, hogy mennyit ér egy élet. Vannak időmilliomosok, akik több ezer évig élhetnek, míg sokan még abban sem lehetnek biztosak, hogy a másnapot megérik. Ez utóbbiak táborát erősíti Will Salas (Justin Timberlake) is, aki miután egy éjszaka megmenti egy időmilliomos életét, reggel arra ébred, hogy alig néhány órás élettartama kibővült egy évszázaddal. Nem is húzza az időt, rögtön beleveti magát a gazdagok kényelmes életébe, ám hamarosan rászáll az időrendészet, ezért menekülnie kell. Megszökik egy befolyásos ember lányával, Sylviával (Amanda Seyfried), és együtt próbálnak meg kiutat találni ebből a lehetetlen helyzetből, miközben már nem csak a törvény emberei, hanem az alvilág küldöttei, az ún. percvadászok is a nyomukban járnak.
Versenyfutás az idővel. Talán ezzel a pár szóval lehetne a leginkább jellemezni a filmet, mivel hőseink mást se csinálnak, mint 110 percen keresztül szaladgálnak, hogy nyerjenek néhány plusz órát. És tulajdonképpen ezzel ki is fújt a cselekmény. A forgatókönyvírónak támadt egy jó ötlete, aztán itt meg is állt a tudomány, sajnos szemmel láthatóan képtelen volt bármit is kezdeni vele. Ezért aztán a még érdekes és friss első fél óra után hol ide, hol oda kergeti Willt és Sylviát, akik a maradék időben hiába menekülnek és romantikáznak felváltva, nem tudják kirángatni a filmet a klisék szorításából. Akciók persze vannak közben dögivel, de sajnos azok is kimerülnek néhány teljesen fantáziátlan autós üldözés vagy lövöldözés keretében. Két pozitívumot azért ki tudnék itt emelni, mert legalább azt ügyesen felmérték, hogy ezt a témát nem lehet túlságosan komolyan venni, így itt-ott egész jó poénokkal gazdagították az amúgy teljesen érdektelen párbeszédeket, ill. a zene is sokszor megdobta a hangulatot.
Az is biztos, hogy Amanda Seyfriednek és Justin Timberlake-nek nem ez lesz élete alakítása, de legalább vicces fejeket vágnak futás közben. A mellékszerepekben pedig olyan ismert filmes és tévés arcoknak örülhetünk, mint például Cillian Murphy, Olivia Wilde, Johnny Galecki vagy Matt Bomer.
Ironikus, de egy kicsit lopott idő az a közel két óra is, amit a filmre áldozunk. Még nem is annyira a sablonossággal van gond (ahhoz már hozzászoktunk), hanem inkább a játékidő hosszával, ami legalább 20 perccel több, mint amennyit ez a történet elbír. Sokszor ellaposodik, és érdekes sem bír maradni, a felétől meg már az is idegesítő, hogy mindenki csak az idejéért aggódik, ill. annak hiánya miatt nyavalyog. Véleményem szerint azonnal remake-elnie kéne egy kreatívabb, bevállalósabb rendezőnek, mert ez az ötlet ennél bizony sokkal jobb filmet érdemelne. 4/10
