Manapság már ott tartunk, hogy minden olyan filmet meg kell becsülni, amiben a vámpírok rendeltetésszerűen elégnek a napon, nem pedig csillognak, mint egy krómozott felni, és a vértől sem lesznek rosszul, hanem kegyelmet nem ismerve tépik fel áldozatuk nyakát, hogy kényelmesen kiszürcsöljék belőle az életet adó nedűt. Legutóbb a svédek bizonyítottak a Let the Right One In című remekművel, most pedig a németek hoztak el nekünk egy olyan filmet, amelyben a vámpírok azok vámpírok.

A fiatal, tolvajlásból élő lány, Leone egyik este elmegy bulizni, és egy csúnya sebbel a nyakán tér haza, majd másnap reggel elszörnyedve tapasztalja, hogy vérre szomjazik, és érzékeny a napfényre. Visszatér hát a helyszínre, hogy kiderítse, mit tett vele az a nő, akivel az éjjel megismerkedett. Hamarosan szemléletes felvilágosítást kap Louise, Charlotte és Nora jóvoltából, akiknek a hétköznapjai rendszerint nappali alvással és éjszakai bulizással egybekötött gyilkolással telnek, mivel mindhárman túlvilági lények, és úgy gondolják, hogy a törvények rájuk nem vonatkoznak. Erre azonban rövidesen rácáfol a rendőrség, akiket egyenesen a lányok szállására vezetnek az egyre sokasodó holttestek…

Nem egy nagy eresztés a történet, de kellően érdekesen van tálalva ahhoz, hogy magával ragadjon minket, és feszült figyelemmel kísérjük, ahogy az újjászületett Leone megbirkózik a vámpírléttel, miközben nem tud elszakadni az emberi oldalától, és a férfitól, akihez gyengéd érzelmek kötik. A romantikus szál amúgy nagyon erőtlen, de még mindig jobb, mintha túlzásba vinnék. Sokkal inkább koncentrál a film a vámpírokra, ill. az ő életükre; a felelőtlen vadászatokra és az élvezetek mértéket nem ismerő habzsolására, így aztán vérből és akcióból is kapunk eleget, de természetesen a drámai pillanatok sem maradnak el.

Szerencsére a romantikus szálat leszámítva nem érződik erőltetettség a képernyőről, és bár néha szemtanúi lehetünk pár gagyibb jelenetnek (például a falra mászás), mégis kijelenthetjük, hogy egy egészen jól sikerült filmről van itt szó. A hangulat időnként nyomasztó, máskor könnyed, a tempó néha lassan, kimérten csordogál, máskor eszelősen lüktet, és az akció is ügyesen váltogatja magát a drámával, rendszerint kiegészülve bizonyos horror-elemekkel. Nem mondom, hogy nem ül le néha a film, és azt se, hogy olyan kimagaslóan teljesítene bármilyen téren, de egy korrekt próbálkozás, engem az elejétől a végéig lekötött, így mindenképp egy óriási pozitív csalódásként könyveltem el.

Az Alkonyat-filmek rózsaszín vámpírjai után igazi felüdülés egy ilyen ízig-vérig vámpíros film, amiben a szereplők nem csak bámulnak egymásra meredten, hanem úgy is viselkednek, ahogy azt elvárjuk tőlük, azaz önfeledten szórakoznak és vért ontanak, nem törődve senkivel és semmivel, hiszen ők a sötétség teremtményei, ők az éjszaka. 7/10