Ha nekem ezelőtt valaki azt találta volna mondani, hogy egy olyan film, amiben pisztolyokkal durrogtató cowboyok és dárdákkal hadonászó indiánok csapnak össze az űrlényekkel, véresen komolyan veszi magát, és ráadásul még egy teljesen élvezhető, sőt, jó film is, azt egyszerűen kiröhögöm, míg kissé összegörnyedve, egyik kezemmel a térdemet csapkodom, a másikkal pedig ujjal mutogatok az idiótájára, de most már belátom, hogy ez hiba lett volna, mert a Cowboyok és űrlények egy igenis tisztességes próbálkozás. Az idei nyári felhozatalban mondjuk, nem tűnik ki a többi szuperprodukció sorából, de nem is marad alul velük szemben.
Jon Favreau, a Vasember rendezője egy jobb fajta westernként fog bele a mesélésbe: gyönyörű tájképekkel, kiváló zenével, remek díszletekkel és jelmezekkel alapozza meg a vadnyugati hangulatot, majd rögtön az elején egy kisebb csetepatéba kever bennünket, ahol a főszereplő (Daniel Craig) komolyságáról és keménységéről akaratlanul is Clint Eastwood ugrik be, még ha a kettőnek köze sincs egymáshoz. Hősünk az emlékeit elveszítve, csuklóján egy különös karpereccel – amiről még ő sem tudja, micsoda és hogy került rá – belovagol egy közeli városba, amit a rettegett Dolarhyde ezredes (Harrison Ford) tart a markában, majd egyik pillanatról a másikra megjelennek az űrlények is, akik felrobbantanak mindent, ami az útjukba kerül, néhány embert pedig magukkal visznek. Az életben maradt lakókra, no meg persze amnéziás hősünkre hárul a feladat, hogy felkutassák, és rendre tanítsák az idegeneket…
Két, egymáshoz nem túl közelálló műfaj fúziójának lehetünk szemtanúi, és a tekintélyes létszámú, öt fős forgatókönyvíró gárda olyan ügyesen egyesíti a western és a sci-fi stíluselemeit, hogy a film nem megy át gagyiba - na jó, talán egy picit, de ez a műfajok különbözőségéből adódóan amúgy is elkerülhetetlen lenne. Szerencsére nem zavaró, egészen jól illeszkednek az ufók a vadnyugati környezethez (és különben is, hol van az megírva, hogy a földönkívüliek mindig csak a jelenben vagy a jövőben támadhatnak?). Ez egy teljesen normális western, amiben az egyszerű emberek hősökké válnak, csak itt éppen nem a banditáktól mentik meg a várost, hanem az űrlényektől óvják meg a világot, és ez bármennyire is hangzik hülyén, egészen fogyasztható koktéllá rázzák ezt így össze nekünk. És annak ellenére, hogy komolyan veszi magát a film, van humora is, méghozzá nem is rossz, én legalábbis többet nevettem, mint az utóbbi évek vígjátékainak nagy részén.
A főszerepekben feszítő Daniel Craig és Harrison Ford mellett Sam Rockwell asszisztál, Olivia Wilde pedig eleinte csak díszként funkcionál, később viszont megpróbálják fontosra és nélkülözhetetlenre gyúrni a karakterét, és ez félig-meddig sikerül is. Az űrlények afféle ember-rovar hibridre hajaznak, és kellően gusztustalan külsőt kaptak, bár a CGI annyira nem nagy durranás, mint például a majmok bolygójában, azért meg lehetünk elégedve a látvánnyal is, hiszen van sok-sok robbanás, űrhajó meg minden, ami kell.
Nagyon vártam ezt a filmet, de tartottam is tőle, méghozzá a komolyan vehetetlen témához való komoly hozzáállása miatt, de az aggodalmam szerencsére alaptalannak bizonyult. Aki bírja a stílusok keveredését, az szintén nem fog csalódni a Cowboyok és űrlényekben, mert egy izgalmas és akciódús sci-fi lett, a klasszikus westernfilmek hangulatával. Nem mondom, hogy a két órás játékidő alatt nem ül le néha, de részemről egy 7/10 maximálisan kijár neki.
