Az a helyzet, hogy nagy újdonságokat én se tudok hozzátenni az eddigi kritikákhoz, ugyanis a Másnaposok 2. tényleg 90%-ban ugyanaz, mint az első rész, ahol a számottevő különbséget mindössze a helyszín jelenti, ami a történet szempontjából viszont egy teljesen jelentéktelen tényező. Ebből tulajdonképpen két dolog következik: a) aki az első felvonásról lemaradt, az is nyugodtan megnézheti, mert mindent érteni fog, b) aki az elsőt látta, az valószínűleg halálra fogja unni magát, mivel ugyanazok a poénok szinte ugyanabban a sorrendben követik egymást.
A helyszín Thaiföld, ahol ezúttal Stu (Ed Helms) esküvőjére gyűlik össze a nép, köztük Phil (Bradley Cooper), Doug (Justin Bartha), és a kötelező fogyatékos, Alan (Zach Galifianakis). A négy szomjas úriember a menyasszony 16 éves öccsével kiegészülve vág neki az éjszakának, ami nem meglepő módon olyan görbére sikerül, hogy másnap reggel az említett srácnak mindössze a levágott ujját találják a szobában, és természetesen senki nem emlékszik semmire. Kezdődhet hát a hajsza az elvesztett emlékek után, miközben az idő csak fogy, az esküvő időpontja ugyanis pofátlanul gyorsan közeledik.
Nagyjából fogták az első rész forgatókönyvét, pár sort átírtak benne, és már kész is volt a Másnaposok 2. teljes szkriptje. Az alapszituációtól a végső csavarig minden ugyanaz, mint az első epizódban, csak olyan apró módosításokat végeztek, hogy például hőseink most nem a vőlegényt keresik, hanem a menyasszony öccsét, vagy tigris helyett egy némaságot fogadott buddhista szerzetest raboltak el, stb. Mr. Chow ismét feltűnik, és ez már önmagában kissé erőltetetten hat, ráadásul a kelleténél jóval több szereppel megy az idegeinkre, de még így sem ő a legirritálóbb szereplő, hanem értelemszerűen Galifianakis, aki olyan szinten idegesítő, hogy arra nem találok szavakat.
Néhány poén azért megállja a helyét, szóval a helyzet koránt sem siralmas, de csak azoknak tudom ajánlani a filmet, akiknek tetszett annyira az első rész, hogy befizessenek rá még egyszer anélkül, hogy kihasználva éreznék magukat. A pontozásnál eleinte gondban voltam, aztán végül úgy döntöttem, hogy Todd Phillips előző két filmjének színvonala lesz a mérce, ebből kifolyólag pedig úgy ítéltem meg, hogy a Másnaposok 2. egy fokkal gyengébb a szerintem 6 pontos első résznél, ám valamivel jobb a szerintem 4 pontos Terhes társaságnál, így nem kell matekzseninek lenni ahhoz, hogy kijöjjön az 5/10-es végeredmény.