(Nem, ez nem az a Nelly Furtado szám.) Mi sülhet ki abból, ha Amerika egyik legrejtélyesebb bűncselekményéről készítenek filmet? Hát az, hogy nem kapunk válaszokat. Ez érthető mégis zavaró kissé, de ha mindemellett képtelenek ábrázolni a miért?-eket, ha nem jön át a pszichikai rész akkor bizony nem lesz olyan kényelmes az a fotel. Ettől függetlenül Andrew Jareckinek sikerült belenyúlnia a tutiba, mert a főszerepekre 3 olyan színészt választott, akik elviszik a filmet.
David Marks, Sanford Marks iparmágnás fia, aki nem akar a családi vállalkozáshoz csatlakozni. Ezért elveszi Katie MacCarthyt feleségül majd a nagyvárosi életből elmenekülve, Vermontban telepszik le vele. Úgy tűnik minden rendben van, boldogok, szeretik egymást. Összeáll egy harmónikus kép a fejünkben, mikor nézzük őket. Viszont végig ott sertepertél az a valami a levegőben, amit egyszerűen nem tudunk hova rakni, csak érezzük, hogy frusztrál. David elméjének darabjai nem biztos, hogy passzolnak egymáshoz. Ezt a boldog vidéki életet szakítja meg David apja, amikor felbukkan és visszahívja dolgozni őt New York-ba. Innentől kezdenek szétesni a dolgok, David nem egyszer megveri a feleségét, magában kezd beszélni, és senki sem érti miért, de nem akar gyereket, még akkor sem ha már adott a lehetőség. Felszínre kerül a gyermekkori trauma amit elszenvedett és nem tud tőle szabadulni. Na most már tényleg nem akarok sokkal többet elárulni, lesz még itt gyilkosság, harag, álcázás, keserűség. Ja és azt nem mondtam, hogy az egész film alatt zajlik egy bírósági tárgyalás ahol a megöregedett Davidet "vallatják", aki egyébként még ma is él, de nem ezzel a névvel.
Ryan Gosling a tökéletesen titokzatos pszichopata szerepében. Kevés olyan jelenet van, amikor meg tudnám mondani pontosan mire gondol vagy mit érez. Velejéig őrült, baromi jól játssza a karaktert. Amennyire nem hittem, hogy Kirsten Dunst passzolhat ebbe a filmbe, pont annyira sikerült rám cáfolnia. Némelyik jelenetben még Goslingot is felülmúlja. A boldog lányból hogyan lesz megtört nő, ezt rakja a szemünk elé hiba nélkül. Frank Langella képességeit már régóta nem firtatom, hiszen akinek volt szerencséje a Frost/Nixonhoz az ugyanígy van ezzel. A rutin dominál.
A hangulata az, ami talán a legjobban el lett találva, mert az első percektől kezdve ráül a vállunkra és folyamatosan nyom lefelé. Nyomasztó, idegörlő és fokozatosan pulzáló izgalmat vált ki, aminek a végén sajnos elmarad a katarzis. Egyszerűen elenyészőek azok az információk, amikkel szolgálnak "válaszként". Jogos, hogy megoldatlan a bűntény, de a Zodiákus esete sem lett lezárva, a film mégis állított valamit, amit jó volt látni a hosszú játékidő végén. Ez az, ami hiányzik innen. És David karaktere sem volt tiszta, kellett volna az a plussz, ami kicsit magyarázza, miért volt elmebeteg (ha az volt). Miért cselekedte ezeket? Túlzó módon nyitva hagyták a végét, és szar volt, nem tudott úgy ütni, ahogy illett volna neki.
A thriller jelleget rendkívül jól megteremtette Jarecki, szóval aki bírja a titokzatos, feszült történeteket az adjon neki egy esélyt. 6/10-et adnék, mert mondom végig azt vártam, hogy adjon magyarázatot, de nem tette igazán.
