Masszív mix: mintha a Spartacust néznénk, csak sokkal kevesebb ármánykodás, csöcs és vér egyveleg. Talán mégsem annyira Spartacus. Képregény-antológia alapján készül, Scott Adkins és Michael Jai White a húzónév, szóval harckoreográfia a középpontban. Lassítások, posztapok illetve dark hangulat, olyan B-filmes látványvilággal, ami néha kínosan lágy, máskor véresen kemény. Különálló, egymástól független részekből épül majd fel. 26 perces epizódok lesznek, méghozzá 6 darabból álló lesz a 2012-ben induló első évad. Ha ennek a 26 percnek 25 percét a küzdelem fogja kitenni, és a maradék 1 percben Michael Jai White elküld valakit az anyjába, akkor már érdemes lesz nézni. De a trélerből áradó harcias és barbár hangulat azt hiszem mindenkinek segít eldönteni, hogy érdemes lesz e belekukkantani.

Frank Darabont nélkül ugyan, de ma este ismét harapnak majd a zombik, másfél órás kezdőrésszel ráadásul. Állítólag az előzetes kritikák jó évadot rebesgetnek, és az első évad végén ide-oda tekergő történések után van min javítaniuk. Ugyanakkor 13 részben valószínűleg sokkal alaposabban kibontják majd a cselekményszálakat. Az AMC kicsit kitol a nézőkkel, mert miután leadtak 6 részt, afféle kényszerszünet miatt az évad második felét csak február 12-től láthatjuk. A tovább után lévő első videó a türelmetleneké, akik nem bírják kivárni a startot, azok rögtön megnézhetik a premier első 5 percét. A második videó egy másfél perces promo, ami alapján ez az évad köröket fog verni az elsőre. A poszt-apokaliptikus atmoszféra fel fog zabálni mindenkit. A premierről írunk majd.

Mostanság egyre inkább közönybe süppednek az új tévésorozatok: a nyomozós szériák a maguk agyonhasznált kliséivel egyre több formában bukkannak fel, de kreatív szempontból, újítani csak nagyon ritkán képesek - persze van kivétel, lásd Killing. Ezért van az, hogy a 237. CSI soha nem fog újat mutatni, amikor megcsillan a napfény Horatio Cane napszemüvegének lencséjén. A kórházas témák szintén pestisként terjedtek el az utóbbi években, de nagyot húzni egyiknek sem sikerült igazán. Aztán ott vannak a tinisorozatok, az aláröhögős szitkomhegyek, stb., ezek persze mind hoznak egy fix nézettséget, ami hol jó, hol rossz, de pénzügyileg általában megéri az adott csatornának - ha nem akkor pedig úgyis jön a kasza. Szóval az átlag háziasszonyok, fiatalok, munkás amerikai kertvárosi embereknek valószínűleg ez nagyjából elég ahhoz, hogy kicsit kikapcsolódjanak és majszolják a 3 fogásos Mcdonalds illetve Burger King menüket - sztereotípia tudom -, miközben bámulják a tévét egy hétköznap estén. Na de mi van azokkal, akiket nem elégít ki egy sablonból felhúzott nyomozós sztori, vagy a napi szappanopera adag, hogy ki kit dugott meg, és melyik klinikán. Nos nekik is van választásuk - bőven, nem kell aggódni - amihez az FX kínálata az egyik legszerteágazóbb és profibb táptalaj.

Méghozzá azért kapja meg a címben szereplő tökösség jelzőt a csatorna, mert halkan és finoman szólva is olyan merész koncepciójú sorozatokat rendelnek be, amelyek totálisan eltapossák a bevett kliséket, nagy ívben szarnak a politikai korrektségre, dúskálnak a kreativitásban, és tele vannak innovatív szkriptekkel. Persze nyilvánvalóan ezek köszönőviszonyban sincsenek a közönségsorozatokkal - nem is azokra a babérokra törnek -, nem nézik milliárdan őket, de minőségfaktorból olyat produkálnak, hogy az ember állva és bólogatva tapsol nekik - már ha befogadóképes ezek iránt. A továbbiakban ezekből szemezgetek, nem taglalom a csatorna összes szériáját, az általam nézett és kiemelendőkről ejtek néhány szót, de kommentben nyugodtan ki lehet egészíteni, aki amivel szeretné.

A sorozatkibeszélők funkciójukat tekintve mondhatni nem működnek a legolajozottabban, de most erre is rámegyünk. Az ok igen egyszerű: összegyűjtjük, hogy mik az igények, ki milyen sorozatot néz, miről szeretne szívesen olvasni (akár havi, akár heti szinten) és miről szeretne esetleg kérdezni, kommentelni, véleményt cserélni. Mindezt értetek, olvasók miatt tesszük elsősorban, hiszen érdemesebb nekünk is olyanokról cikkezni, amire van érdeklődés - ettől még ugyanúgy fogok írni a Louie-ról, vagy a legrétegcentrikusabb elborultságokról - de a hangsúly rajtatok van. Azért nyilván a Barátok közt-öt most sem fogom elkezdeni hiába minden, bocsi.

Havi és heti szinten gondoltuk az egészet. Amiről van mit írni, a heti részt szétcincálni, arról fog jönni mindig poszt. Ha esetleg pedig olyat szavaztok meg, aminek éppen nem pörög az új évadja, akkor amivel adósok vagyunk, azt havi összefoglalóval az adott (vagy előbbi) évadról igyekszünk bepótolni. A Szavazás a következőképpen fog működni: 1, amelyik sorozatot a legjobban kedveled és szerepel a listán, arra mehet a voks. 2, Ha nem szerepel az, ami a legjobban érdekelne, akkor kérjük, hogy írd meg kommentben. 3, Ha megírtad kommentben az általad favorizáltat, akkor a listából, ha van olyan, amit nézel arra szintén jöhet voks - mivel ha nézed feltehetőleg bírod is. (Tényleg illedelmesen és buzgó udvariassággal kérünk mindenkit, hogy szavazzon és kommentezzen amennyit lehet, hiszen ebből tudjuk leszűrni, hogy mire van igény. Köszönjük.) Jöjjön a lista:

Horrorsorozat jön(!), természetesen hova máshova, mint az FX-re. A készítő Ryan Murphy és Brad Falchuk - előbbi a Kés/Alatt (Nip/tuck) szülőatyja, utóbbi pedig producerként és íróként is ott volt a két elborult plasztikai sebész szériájánál. Összeszokott párosról van tehát szó. A történet klisés: új házba költözik a ríl amcsi famili és ott beüt a gebasz-szindróma. Viszont ezekből a brutálisan összepakolt promókból csak úgy süt a nyomasztó, agresszív és az idegszálakat pengető hangulat. Főbb szerepekben: Connie Britton (FNL), Dylan McDermott, Jessica Lange. Mint mondtam, horrorsorozat, FX, idegeken taposó hangulat. A startnál mindenképp ott kell lenni.

A tovább mögött két fél perces spot, illetve +1 darab poszter.

Túl vagyunk a 3. adáson, és még mindig jócskán akadnak olyanok, akik azt gondolják, hogy tudnak, pedig nem, illetve voltak olyanok, akik tudnak annyira, hogy Malek Mikin kívül minden zsűritagot meggyőzzenek. Ezúttal a mosolygós gyilkost bizony több alkalommal is leszavazták mentortársai, de majd a Táborban ki fog derülni, hogy kinek is volt igaza: Mikinek vagy a három gráciának -Ildinek, Petinek és Ferónak-. Természetesen nem feledkezünk meg azokról sem, akik bizony négy igennel továbbjutottak. Ha mindez nem lenne elég, ebben a részben találkozhattunk eddig a legtöbb ismerős arccal.

Oltári gáz, de Robert Sheehan nem lesz benne a harmadik évadban. A filmezés mezejére lép, ez van. A könnyeket felitatandó: kap egy 8 perces online búcsúepizódot, amiből dobtak egypercnyi részletet (a 8 percből, wtf?). Szóval az egyik legszórakoztatóbb sorozatos csávó, aki egy barom. De van stílusa.

Capua Bajnoka!

"39 éves korában elhunyt Andy Whitfield, a Spartacus tévésorozat első évadjának főszereplője."

Az egyik jutub-kommentelővel tudok igazán egyetérteni: "I HATE CANCER!!" A tovább mögötti Comic-con videó első másodperceit érdemes megnézni. Nyugodjon békében.

Hát meg kell mondjam, rég nevettem annyit, mint tegnap. Továbbra sem áll szándékomban a rossz énekhangokról írni, ők ugyanolyan emberek, mint mi, és épp elég, ha tvnézés közben kinevetem őket. Amúgy a tegnapi adás inkább őróluk szólt, és bőségesen csemegézhettünk a mentorok csípős odaszólásaiból, de voltak kiemelkedően jó énekhangok is, és azért nekik jutott jó pár dicsérő szó.

Végre egy héttel ezelőtt, szeptember 3.-án elindult a X-Faktor második szériája az RTL KLubon, amit persze lelkes várakozás előzött meg, és első adás után bátran kijelenthetjük, hogy ez évben sem fogunk hiányt szenvedni tehetségekben. A zsűri felállása maradt a régi, úgyhogy továbbra is:

Geszti Péter
Keresztes Ildikó
Malek Miklós
és Nagy Feró   bírálja el a jelentkezőket.

A tavalyi évben és a legelső évadban szereplőkön felbuzdulva, sokan próbálkoztak hasonló stílusban, mint Vastag Csaba vagy Király L. Norbi, és sokan énekelték Wolf Kati slágerét is. Mégis a legnagyobb tetszést nem ezek a produkciók nyerték el. (legalábbis így az első adásban)