A karaktereken múlik minden - mondtam ezt anno valamelyik posztomban. Ezt máig tartom. Ugyanakkor, ha azt vesszük, hogy kit mi tart meg egy-egy sorozatnál, vagy mi készteti megnézésre, akkor nem mehetünk el olyan kardinális dolgok mellett, mint a koncepció, történet, hangulat, kor vagy helyszín és persze a brand, illetve a nevek mellett sem. De a karakterek árnyaltsága, humora, személyisége még mindig az egyik legmeghatározóbb dolog, ha arról beszélgetünk, hogy ki miért néz még mindig, megrögzötten és lankadatlanul sorozatokat.

Most tegyük félre egy kicsit a kvázi új nézőket, vagy a tinédzserek alatt lévő korosztályt (nyugdíjas szintén off) és koncentráljunk a sorozatjunkiera.

Bécs

A találkozás - Before Sunrise (1995). A naiv, de ambiciózus kezdet, amelynek pillanatában ennek a két embernek fogalma sincs róla, hogy innentől évtizedeken át meghatározzák egymás életét. Voltaképp ezért parádés Linklater háromrészes műve, mert látjuk kibomlani, megvalósulni (olyan az egész, mint egy szerelmi-gengsztereposz: kezdet, felemelkedés, bukás). Jesse (Ethan Hawke) és Celine (Julie Delpy) ambícióktól, ideáktól, energiától és vágytól pulzálva karol egymásba egy mindkettejük számára idegen és felfedezetlen városban. Megszűnik a tér, az idő, a múlt és jövő arra a néhány egymással töltött órára, a napfelkeltéig nyúló ismerkedésbe homályossá lényegül. Ez a kulcs: a tökéletes idő és hely arra, hogy valami olyan történhessen közöttük, ami megismételhetetlen.

"Nem tudsz aludni. Lehet, hogy azért, mert késő éjjel mikor minden zaj elhal és ott fekszel az ágyadban teljesen egyedül, úrrá lesz rajtad a félelem. Azért, mert hirtelen minden annyira...üres."

Volt már olyan, hogy csak azért néztél végig egy filmet, mert akadt benne egy piszok jó figura, aki miatt nem tudtad otthagyni? Naná. Aki tulajdonképpen túlnő az egész filmen, pedig csak mellékszerepben tevékenykedik és a nézőnek végig az az érzése, hogy valójában a cselekménynek róla kellene szólnia, ahelyett, hogy ő csak kiegészíti azt. Ez a poszt most erről szól - és ha minden jól megy, akkor idővel állandó rovattá bővül.

Ha emlékeztek, még a nyári csinnadratta előtt összegereblyéztünk tíz filmet, amitől majd tuti hangosak lesznek a mozik - illetve a nézők - és ebben ugyan hiba nem is volt, viszont ahhoz képest, hogy az idei blockbuster-szezon minimum atomrobbanást ígért filmes téren, igencsak elmaradt a tűzijáték.

Szó se róla, voltak óriási, hangos, látványdús, hanyattesős eyecandy-vel vibráló szuperprodukciók, de mostanra sikerült eljutni odáig, hogy nem csak Hollywood fásult bele a "nagyobb, hangosabb, látványosabb, szebb" nyolcadik folytatás és/vagy remake kombóba, hanem a nagyérdemű is. Pedig idén Superman püfölte a vásznat, óriásszörnyek és robotok csapkodtak egymáshoz hajókat, Toretto-ek Londonban száguldottak Rock-al, Shyamalan föld alá temette magát, és ennek ellenére mégis a kisebb bűvésztrükkök sikerültek a legjobban.

Ha pár hónapon belül sűrű por lepi majd el Hollywood légterét, nem fogok csodálkozni, mert idén nyáron tuti felrobbannak a kasszák az államokban - és valószínűleg másutt is lesz egy-két hangos detonáció. Elnézve a blockbusterszezon idei képviselőit eléggé jó dolgunk lesz a hűvös termek falain belül, és nem győzünk majd jegyet váltani szórakozni.

Összeszedtük a tíz legnagyobb megtekintési ingert kiváltó és heves nyálcsorgatást előidéző produkciót.

A következő kérdésünk Ricsi nevű olvasónk közreműködésével jött létre, mégpedig azon okból, hogy a kolléga, szakdolgozatának kiegészítéseképpen a kommentelők véleményét vizsgálja tévésorozat témában. Mivel ez gyakorlatilag a rovat témájába vágó halmaz, úgy gondoltuk szívesen állunk rendelkezésére. A továbbiak, illetve az eredmény végkimenetele már csak rajtatok múlik, reméljük minél többen megosztjátok a véleményetek.

A kérdés az amerikai tévésorozatokkal kapcsolatos:

"A nyolcvanas évektől napjainkig terjedő időszakban neked melyik amerikai televíziós sorozat tetszik a legjobban...

A múlt heti téma és kérdéskör talán túl szoros keretek közé volt szorítva, ezért ezúttal az instrukciók sokkal szabadabbak és a téma is kissé más.

Rengetegszer vetődik fel az ember, vagyis inkább a megrögzött geek agyában, hogy egy-egy favorit, vagy épp klasszikus játékból milyen erőteljes és látványos filmet lehetne forgatni. Ugyanakkor a végeredmény szinte mindig arra a síkra fut ki (ahogy a könyvadaptációknál általában), hogy maga a feldolgozás nem képes túlnőni az eredetin. De azért a próbálkozások, a folyamatosan csepegtetett infók mindig reménykedésre adnak okot, hogy hátha egyszer születik végre egy olyan adaptáció, amely úgy istenesen odacsap és tartalmazza mindazt, amiért az adott matériát igazán megkedveltük.

A kérdés így már sejthető: Milyen játék adaptációját látnád szívesen a vásznon?

A múlt heti első nekifutás után másfelé evezünk és a kreativitásotokra, jó (vagy rossz, de ez lehetetlen hisz minket olvastok) ízlésetekre volnánk kíváncsiak.

A kérdés ezúttal nem is igazán kérdés, inkább felszólítás: "Rakd össze a saját képregényfilmed!" Tudom kicsit elcsépelten hangzik, pláne ebben az óriási hullámban, amit éppen Hollywood lovagol meg, amíg teheti, de helyezzük ezt a dolgot érdekesebb kontextusba. Egy pillanatra felejtsük el, hogy ki, mikor, hol és kivel forgatott képregény adaptációt - legyen az akár epikus, akár szentségtörő.

Mivel a közösségi szellem az utóbbi időben igencsak megcsappant itt a blogon, eme vitaindító kezdeménnyel igyekszünk szikrát csiholni, amennyiben ti olvasók is benne vagytok.

Első témánk gyanánt a manapság készülő blockbusterek trendjeivel kapcsolatban kérnénk ki olvasóink véleményét. Mint az nyilvánvaló, az utóbbi években (meg valamelyest már előtte is) az óriás költségvetésből készülő filmek elsősorban a látványra, a minél tökéletesebbre csiszolt speciális effektekre gyúrnak gőzerővel, amelynek sokszor az épkézláb történet, a konzekvens, érdekfeszítő és fordulatos cselekmény szenvedi meg a kárát. A folytatások és előzmények a "nagyobb, zsúfoltabb, több" elvét hajszolva készülnek évről évre, hogy a nyárra beérő terméssel aztán a szezonban egy valag zöldhasút arathassanak le a pénztáraknál. De vajon a 3D-kompatibilis, agyatlan, főként izomzatra építő filmeknek meddig lehet jövőjük?

Hogyan is lehetne komolyan venni egy olyan ceremóniát, Ámerika legrangosabb (és -hangosabb) díjátadóját, egy több millió dollárból tető alá hozott, csillogó-villogó show-t, amelynek díja vagy egy tucat, gyakorlatilag az átlagból toronymagasan kiemelkedő, elit színészóriást került el látványosan, ha az aranyszoborról volt szó. Gondolom már minden olvasónak eszébe ötlött néhány név, néhány kellemetlen odaítélés és felesleges jelölés...

A 85. gála küszöbén összeszedtük az általunk legfelháborítóbbnak tartott "nem oscar-díjakat", azaz "nem nyerteseket", akiknek neve gyakorlatilag már egybeforrt a filmgyártással, a nagybetűs színészettel, és az aranyból öntözött bácsi mégsem tette náluk tiszteletét. És arról sem hallgatunk, hogy melyek azok a filmek és alakítások, amely miatt mindenképp járt volna egy aranyba öntött elismerés.

De hát Tugg Speedman már 2008-ban megmondta a tutit: "..az egész csak politika, kampányolni kell."