Kis ízelítő az ősszel induló 6. évadhoz. Nyugodtan lehet nézni, spoilermentes.

Már forog a hatodik évad, ennek okán dobtak egy promót a készítők.

Nálam nem alakult ki szerelem első látásra a Dexterrel való megismerkedésemkor, sőt, néhány évnek el kellett telnie, mire adtam egy második esélyt mindenki kedvenc sorozatgyilkosának, hátha mégis beszippant abba a kellemesen hátborzongató világába. Eleinte az összes karakter borzasztóan irritált, egy se akadt köztük, aki egy kicsit is szimpatikus lett volna, de mégis mindig megnéztem a következő részt, és az első évad végére egészen megkedveltem a sorozatot. A Miamira jellemző fülledt forróság, a pálmafák és a pezsgő élet ellenére volt benne valami fagyos, valami ismeretlen, valami halott. Ezt a valamit Dexter Morgannek hívják, és minden alkalommal a hideg futkosott a hátamon, amikor kimért nyugodt hangján közölte: „Ma van az az este.” Bármennyire is nem kedveltem az elején, idővel meggyőzött arról, hogy erre a karakterre bizony fel lehet építeni egy sorozatot. Azóta pedig kíváncsian követem Dexter jellemének fejlődését, ami az 5. évadban egy teljesen új szintre lép.

Az előző évadokhoz képest egy szokatlanul sokat kockáztató, kissé felelőtlen Dextert kapunk, akinek nemcsak vérelemzőként, hanem családapaként is helyt kell állnia, ráadásul a Sötét Útitársát is ki kell elégítenie. Ez utóbbi tevékenységéhez nem várt segítséget is kap, de hogy ne legyen túl egyszerű a dolga, az őrsről valaki szaglászni kezd utána. Kicsit olyan fílingje van a dolognak, mintha összegyúrták volna a szerintem legjobb második, és a szerintem leggyengébb harmadik évadot, az eredmény pedig egy erős közepes 12 rész lett, lassú történetvezetéssel; néhol kiszámítható, máshol egészen ütős fordulatokkal; ill. egy kissé megváltozott, de továbbra is szerethető Dexterrel.

Bővebben és spoileresen a tovább mögött.