Az egyik általam olvasott kritika összegzése szerint Alan Ball a sorozatozás talán legtermékenyebb időszakából származó mesterműve legalább annyira szól az életről, mint a halálról. Ezzel mélységesen egyet kell értenem. A Sírhant művek vérbeli családregény, mely olyan őszinte és leplezetlen hitelességgel mesél magáról az életről, amelyre nem sűrűn van példa.
A maga fekete, hétköznapian drámai, ugyanakkor mindennemű mesterkéltségtől mentes hangvételével igazi klasszikusa a tévétörténelemnek.
