Azzal nem lehet megvádolni az alkotókat, hogy hosszas, lassú, aprólékos építkezéssel próbálnának létrehozni egy markáns, hihetően disztópikus jövőképet. A bemutatkozó rész ugyanis kapkod, össze-vissza nyúlkál és turkál dramaturgiai eszközök közt, majd miután kupacba összehányta azokat, olyan állagúvá válik ez a negyven perc, mint a jó két hete romlott tejföl: darabos és keserű.













