Ezzel most félrevezettek kicsit, mert a Frozen nem horror, hanem egy rettentően nyomasztó és reményvesztett szituáció megelevenítése. Mindez csontig ható drámával vegyítve. Egyébként annyiban ide lehet kapcsolni a horrort, hogy vannak benne keményebb, gyomorforgatóbb jelenetek, de egészen más a szerepük, mint bizonyos filmeknél.

Brent a balesete után gyökeresen megváltozik; csövesként öltözködik, vagdossa magát és mikrofonba hányás-rockot hallgat. Lolának ettől függetlenül bejön a srác, így elhívja a bálba, amire egy szolid „Sajnálom, de nem” a válasz. A lány ettől bekattan, és nem kevésbé őrült apjával elraboltatja Brentet, hogy otthon megtarthassák saját báljukat, ami – mondanom sem kell – véresre sikerül. A helyzet reménytelennek tűnik a fiú számára, és a szoba közepén lévő csapóajtó alól kiszűrődő hörgésszerű hangok sem túl biztatóak…

Sok filmben láthattunk már szadista hajalmú, beteg családot, és itt is ők kerülnek a középpontba. A família mindössze három tagot számlál: Lola, apuci és a mama, aki mellesleg elég inaktív – valószínűleg azért, mert átfúrták a koponyáját, majd forró vizet öntöttek bele. A történet fő szála Brent kínzását tárja elénk, ami kellőképp sokkoló, de szerencsére nem esik át a ló túloldalára, és nem válik gyomorforgatóan undorítóvá.