Ha hinnénk a sok igaz történet alapján készült horrorfilmnek, akkor meghökkenve tapasztalnánk, hogy az amerikai házakban több a kísértet, mint a benzinkúti vécében a kórokozó. Jóindulat viszont annál kevesebb szorult a huzatos szobák recsegő deszkái között kóborló lelkükbe, ezért igen komoly aggodalomra adhat okot, ha valaki nem elég körültekintően válogatja meg a család leendő erdei hajlékát. Roger Perron sajnos nem elég körültekintően válogatja meg a család leendő erdei hajlékát. Még jó, hogy akad a környéken egy gyorsan mozgósítható szellemirtó házaspár, akik nem félnek szembeszállni a Gonosszal. De van-e olyan rendező, aki képes ebből a rég elkopott koncepcióból egy hatásos horrort kreálni? Szerencsére Wan. (bocs)
James Wan, aki valószínűleg már a szülőszobában is köldökzsinórból hurkolt akasztókötéllel sokkolta orvosát, az évek során olyan mesterien kitanulta a rémületkeltés bonyolult tudományát, hogy az ő kezében a legordasabb klisé is veszélyes fegyverré válik. Olyan fegyverré, amit aztán a megfelelő pillanatban a néző ellen fordítva el is süt. Úgy játszik a fényekkel, árnyékokkal, tükrökkel, beállításokkal, vágásokkal és zörejekkel, hogy még a sokat látott horrorrajongó sem érezheti magát biztonságban Perronék házában, a kísértetek és démonok tanyáján, James Wan pandemoniumában. Egy rideg, sötét és nyomasztó helyen, ahol még egy ártatlan taps is a frászt hozza rád.
A háttérben elsuhanó árnyaktól a zenedobozon át az ijesztő porcelánbabáig a legelkopottabb sablonok fújnak riadót az idegeink ellen, és Wan tehetségének hála, hiába tűnnek ismerősnek egyes szituációk, tévedsz, ha azt hiszed, tudod, mi fog történni a következő pillanatokban. Már-már szemtelenül könnyen megy ez neki, ami egyrészt jó dolog, másrészt viszont csalódás is. Mert így sajnos megengedheti magának azt a kényelmet, hogy végig a biztonsági zóna korlátai mögött maradva lapítson, egy pillanatra sem lépve ki a bátrabb, hajmeresztőbb ötletek felé. Nagyjából az Insidioust újrázza, ugyanakkora tapasztalattal, de kevesebb fantáziával. Ezért a szívbajt ránk hozó jelenetek ellenére is úgy tűnhet helyenként, hogy picit lapos, picit elnyújtott a film.
Wan saját bevallása szerint is unja már a horrort, de még így, félszívvel is képes felülemelkedni a műfajt uraló kommersz tucatfilmeken. Pedig ugyanazokat az eszközöket használja, csak jobban, közben a klasszikus kísértetfilmek hangulatát idézve. De tudod te ezt nagyon jól. És tudja az az alak is a hátad mögött.
DÉMONOK KÖZÖTT
(The Conjuring, 2013)
amerikai horror
játékidő: 112 perc
rendezte: James Wan
főszereplők: Patrick Wilson, Vera Farmiga, Lili Taylor, Ron Livingston
