Olyan hosszút káromkodtam magamban a rész végén felbukkanó tapsoló láttán, hogy az kitenné a poszt felét. Úgyhogy hanyagoljuk a hosszabb felvezetést és a tovább után térjünk is rá a spoilerekre.

Már több helyen láttam, olvastam, sikongatták, hogy ebben a részben volt valami Nagy. Fordulat, csavar, meghökkenést kiváltó elem. Bámultam a részt, építgették a karaktereket, Brother Sam ismét hatott Dexter lelkére, én pedig már kezdtem picit fanyalogni, illetve értetlenkedni, hogy hol van az a bizonyos vatdöfakk? Jelentem az utolsó fél percben.

Dexter ismét dühből, érzelemből cselekedett, amire már volt példa, de azért ez továbbra is érdekesség egy olyan gyilkostól, akinek eleinte az érzelmek olyan életidegen dolgok voltak, mint szűz fiúnak a punci. És ekkor a haragból lereagált bosszúszomjas gyilkosság után egyszer csak feltűnt egy régi ismerős, akire nem lehetett számítani. Rudy feltűnése kisebb rövidzárlatot generált az agyamban. Hogyan és miért? - ez itt a megválaszolásra váró kérdés, amire az íróknak már bizonyára konkrét elképzelésük van.

A Dextert mindig jellemezte egy bizonyos szintű realista szemlélet - az apjával való társalgások ellenére - amit most megbolygattak, továbbfűztek és ragyogóan kacsintottak vissza a múltba. Mindenesetre Rudy várhatóan olyan tömény erőszakba és a sötétség hatalmasságának kiélvezésébe irányítja testvérét - a következő rész promoja alapján, - hogyha azt nem is teljesen öröm, de piszok élvezetes lesz nyomon követni. A sötétség túlburjánzó ereje révén léphetett színre és valószínűleg marad is egy jó darabig.

Dramaturgiailag ez egy olyan szintű gyomros volt, ami elismerésre méltó, és akkor itt megragadhatom azt az alkalmat, hogy visszavonjam azt a korábban tett kijelentésemet miszerint nincs adu a zsebükben. De van. És Úristen mekkora.