Visszafogottabb tempóra váltottak az írók az előző rész után, ami abszolút várható volt. Nyomozgattak, karaktert építettek és a végén egy csontszáraz és kiszámítható fordulattal íveltek át a következő részre. Mindettől függetlenül a Dexter jó, és a hatodik évad összképe az ötödik részig pofás. Spoilerség a tovább mögött.

Valójában az az érdekes, hogy a negyedik rész annyira remek pályára állította az évadot, hogy hiába váltott szolidabbra a tempó, végig stimmelt és tartotta az élvezeti faktorát. Az egyetlen kiugróbb szál ismét csak a Dexter és Sam testvér között kibomló dialógusnak köszönhető. Mert akárhogy is nézzük a hatodik évadot tapossák és előbb-utóbb a lezárás illata a készítők orrát is megcsapja. Ezért már itt érezhető a fény kontra sötétség ellenpólusossága, ahol nem feltétlenül az utóbbiba kell sorolnunk kedvenc sorozatgyilkosunkat.

Debra magánéleti szála is egyre jobb élt kap, ebben az epizódban is igyekeztek kellően részletezni. A következőben - a rész végi rövid kis promóból - ítélve pedig még inkább erősítik a Quinnel kialakult feszült szituációt.

A Doomsday-killer páros szintén vett egy afféle fordulatot és konfrontáltatták Dexterrel az olykor kétségekben tengődő fiatal tanítványt. Bevallom a cliffhanger számomra kissé elcsépeltnek tűnt, hiszen már régóta érződött, hogy Sam testvér valószínűsíthetően ki fog hullani az évadból lassacskán - nagy sajnálatomra, mert Mos Def karaktere magasan a legsokoldalúbb és rétegzettebb szereplő.

(Ui.: sorry, hogy kissé elcsúsztam a poszttal.)