Egy hegyekkel körülvett, erdő borította, vízesésekkel és tavakkal tarkított vadregényes táj tökéletes helyszínéül szolgál a város zajától a természet megnyugtató csendjére, és az aktív pihenésre vágyó turistáknak egyaránt, de legalább ilyen tökéletes vadászterületet biztosít az őrült sorozatgyilkosoknak is. Jelen esetben egy vallási fanatizmustól elvakult, tébolyult család ejt foglyul fiatal párokat, arra kényszerítve őket, hogy gyereket nemzzenek nekik, és amennyiben nem teljesítik a követelésüket, úgy különféle kínzásoknak vetik alá őket.

Akinek ez az amúgy elég hangzatos kis ismertető felkeltette az érdeklődését, azt sajnos most azonnal le is kell lomboznom. Nem azzal van baj, hogy a történet a Halálos kitérőből és A texasi láncfűrészesből lett összegyúrva, mert az nagyon jól működik, vagyis inkább csak működne, ha nem pakolták volna tele akkora hülyeségekkel, hogy időnként a hajamat téptem. A főszereplő pár rögtön az elején összetűzésbe keveredik néhány fegyveres, helyi bunkóval, a feszültség szintje meg szépen lassan emelkedik felfelé, aztán egyszer csak véget ér az incidens, és kiderül, hogy hőseinknek volt ám fegyverük, ahogy az is világossá válik, hogy egyáltalán nincsenek itt biztonságban. Mi is ilyenkor a teendő? a) Visszafordulni, és feljelentést tenni a sheriffnél. b) Kiszórni a pisztolyból a töltényeket a folyóba, majd továbbmenni egy olyan terület felé, amiről tudják, hogy nem felügyeli senki.

Szerencsére hőseink vannak olyan hülyék, hogy a b) pontnak megfelelően egyenesen az őrült család karjaiba rohanjanak. Ekkor veszi kezdetét a tortúra, a fiatal pár túlélési esélyei pedig egyre romlanak, mivel nagyon nem akarnak behódolni fogva tartóiknak. A beteg házaspárnak ráadásul van egy nagyon csúnya fia, aki mindössze annyiban tér el Bőrpofától, hogy láncfűrész helyett egy sarlóval szaladgál. Mivel hőseinket csak napokkal az eltűnésük után kezdik el keresni, így vérből és kínzásból sem szenvedünk hiányt, és – ahogy már fent említettem – képes időnként feszültséget generálni a film, még ha rendszerint bele is sül a műveletbe, például a gagyi effektjeivel. Ilyen béna lefejezést, aminek itt szemtanúi lehetünk, már jó ideje nem láttam, ráadásul a sarlós gyilkosunk maszkja is inkább röhejes, mint ijesztő; állítom, hogy egy csomag gyurmából és néhány hurkapálcikából félelmetesebbet kreálnék. A gagyiságok egyébként teljesen elviselhető, sőt, még valamennyire el is nézhető mennyiségben fordulnak elő a film java részében, de a végére sajnos úgy elszaporodnak, mint Bőrpofa arcán a fekélyek. A teljesen érthetetlen és értelmetlen csattanóról meg ne is beszéljünk, ott kis híján sokkot kaptam, csak az volt a szerencse, hogy előtte már kellően lefárasztott a film.

Jól indult, viszont a hülyeségek sajnos felülkerekedtek a hatásos részeken, így egy nyugodt szívvel kihagyható darab lett a Timber Falls, de azért még nézhető kategória. 4/10