Tegnap végre én is a kezembe vehettem a nemrég megjelent Swords című fantasy-képregény első számát, melynek legfőbb különlegessége, hogy teljes mértékben hazai gyártmány, és bár nálunk nincs nagy hagyománya a műfajnak, mégis egy igen magas színvonalú, rendkívül igényes, és ami a legfontosabb: érdekes művel lettünk gazdagabbak.

Londeron királyságában járunk, ahová 5 év elteltével egy felettébb veszélyes küldetés egyedüli túlélőjeként éppen hazaérkezik Artos herceg, miközben a háttérben gonosz lények munkálkodnak, akik nagyon csúnya dolgokra készülnek.

Ez a fejezet még csak a bemelegítésről szól, éppen ezért nem is túl mozgalmas, a sztori egyelőre nem rejt nagy izgalmakat, helyette inkább a főbb karakterek bemutatására épít, de közben néhány pillanatra megvillantja a pörgősebb, erőszakot sem nélkülöző oldalát is, megágyazva ezzel a továbbiakban várható véres és kegyetlen összecsapásoknak. A karakterek mellesleg szinte egytől-egyig érdekesnek tűnnek, de átfogóbb képet most még nem kapunk senkiről, csupán annyi információt árulnak el, amiből leszűrhetjük, hogy az egyes szereplők nagyjából milyen pozíciót foglalnak el a királyságban, továbbá sejthetjük, hogy a későbbiekben mennyire lesznek fontos résztvevői az eseményeknek.

Szendrei Tibor rajzai pedig gyönyörűek, remekül illeszkednek Nemeskéri Attila történetéhez; szinte sugárzik a  lapokról a klasszikus fantasy hangulat. Az én mangához szokott szememnek mondjuk a pozitúrák kissé statikusnak hatnak, és a perspektívák is úgy összességében elég unalmasnak tűnnek, de aki a nyugati képregényeket preferálja, az nyilván ezt egész másképp látja. A panelelrendezés rendben van, bár én személy szerint jobban szeretem a mangák kevesebb, de nagyobb képeket és vele együtt kevesebb szövegbuborékot tartalmazó megoldását, ellenben a nyugati képregények általában eléggé túlzsúfolt elrendezésével. Itt szerencsére nincs ilyen gond, könnyen átlátható minden, ráadásul a remeknek ígérkező történet mellett a párbeszédek is - egy-két kivétellel - elég gördülékenyek lettek, így a füzetecske szinte olvastatja magát.

Nem kapkodja el a kezdést a Swords, de nincs is rá szüksége, hiszen az érdeklődést sikerül felkeltenie, és - főleg az utolsó oldalakkal - ügyesen előkészíti a terepet az eseménydúsabbnak ígérkező folytatás számára, így nem kérdés, hogy a következő számnak is a polcomon a helye.