A veszteség rohadt egy dolog. A veszteség okozta fájdalom még rohadtabb. T.J. gyerekéveit még bőszen taposó kisfiú, akinek az édesanyja két hónapja hunyt el egy balesetben. T.J. lázad, dühöng, csapong, képtelen nyugvást találni. Ami nem csoda, hiszen apja a depresszió pöcegödrében tanyázik, a nagyanyja pedig az orvos által felírt marihuánával próbálja kihúzni a még hátralévőt. T.J.-nek kell valaki, ez nyilvánvaló. A sors középső-ujjas fintora, hogy ez a valaki nem más lesz, mint Hesher. Antiszociális, pusztító és önpusztító acélbakancsos rokker, akinél nyilvánvalóan többféle szellemi eltorzulást, elkorcsosulást diagnosztizáltak, de ez a mi szempontunkból teljesen lényegtelen. Mert Hesher egy szófukar elmebeteg, de csak ő képes láttatni T.J. illetve apja valódi problémáit, és képes ráébreszteni a megoldásra.

A Hesher néhol mód felett kegyetlen, kiábrándítóan nyers, de életigazságának kifejtéséhez ez elengedhetetlen kellék. T.J. lélekőrlésének terrora olykor már csípi a szemünk: megverik, leköpik, szégyenbe hozzák, ráadásul ezt nem kizárólag az őt állandóan bántó iskolatársa műveli vele. Hesher mindent porig éget maga körül és ez alól T.J. éppúgy nem kivétel, ahogy a jószívű bolti eladó lány, Nicole sem. A kisfiú viszont van olyan szilárd, akaratteljes és dühös, hogy visszavágjon az összes sérelméért. Agyonszurkált lelke táplálja a dühét. Még egy olyan félelmetesen aberrált lénytől sem riad vissza, mint amilyen Hesher.

T.J. menekülése, vigaszkeresése legalább olyan fájdalmas, mint egy kés a szívben. Képtelen elfogadni, vagy megnyugvást találni, szomjazza a szeretet, amire egy olyan agresszív figura, mint Hesher csak rákontráz. És idővel még azt a kis szeletnyi boldogságtöredéket is elveszi tőle, amelyen kívül nincs semmije. És mégis: ez a látszólag lelketlen, sekélyes, érzéketlen emberroncs lesz végül a megmentője.

Miután a veszteség leégette a bőrünket, rájövünk, hogy képesek vagyunk megbocsájtani. Ami fikarcnyit sem fájdalommentes ugyan, de elviselhetőbb életet sejtet. Hiszen az élet többrétegű szarkupac, de mennyivel könnyebb, ha van mellettünk valaki. 8/10

Cast:

Joseph Gordon-Levitt: egy lelketlen szörny, torzult kontrollálatlan pusztítógép Hesher szerepében, akivel soha a büdös életben nem tudunk azonosulni - megjegyzem nem is szeretnénk -, és talán meglepő, de ez az egyik legnagyobb erénye.

Devin Brochu: T.J. a film lelke. Tökéletes átszellemültséggel alakítja ezt a lelkileg darabjaira tört kisfiút, akiben a düh, a bosszú és a fájdalom tízszeres erővel munkál.

Natalie Portman: a kedves eladó lány szerepében Portman kisasszony még sohasem volt ilyen ronda. Bizony. Ennek ellenére - vagy pont ezért - abszolút illik a film melankolikus, és néha abszurdan szellemes atmoszférájába.

Rainn Wilson: már-már a halál illatától bekomált depresszióban tespedő apa, aki képtelen kezelni a helyzetet. Wilson profin ragadja meg a karakter sarkos pontjait.

Piper Laurie: a szenilis öreglány - aki fellazítja olykor a drámát szellemes beszólásaival - szerepében az idős hölgy kifejezetten kellemes alakítást nyújt.