Van az úgy, hogy az ember egy fáradt hétköznap este hazaesvén a melóból nem vágyik igazán agymozgató dolgokra - sem Only God Forgives-szerű szürreális szimbolikára. Csak egyszerűen le akar heveredni a kis kanapéra a vacsorájával a kezében és mosolyogni, röhögni legalább húsz perc erejéig, amíg elfogyasztja. Erre találta ki isten a média, a sitcomokat.

The Mindy Project - pilot (2012 -)

Ha enyhén rasszista vagy, ki nem állhatod a folyton fecsegő, már-már bicskanyitogatóan romantikus csajokat, akik két szerelmes film között azért megdugatják magukat, míg várnak a fehér lóra, akkor ez nem a te sorozatod. Ellenben a főszereplő maga Mindy Kaling (aki az Office rajongók számára nem hat akkora újdonsággal, mint jómagamnak), aki egyben a kiötlője is ennek a 20 perces mókának, amelyben rengeteg romantikus filmből idéznek - ezt egyébként egyáltalán nem használják rosszul -, hiszen egy színes bőrű orvosnőről szól a széria, aki gyermekkorától kezdődően megrögzött rajongója a szerelmes filmeknek. Az a baj, hogy aki nem, annak nem kell sok idő, ahhoz, hogy a folyton csiripelő, enyhén túlsúlyos és önbizalom hiányos cafkából elege legyen. Szerencse, hogy az örök agglegény, mérhetetlenül egoista, pöcs, cinikus és arrogáns társ (Chris Messina) szorosan ott van mögötte, hogy minden egyes nyálas, érzelgős, vagy csak szimplán logikátlan megnyilvánulását szellemesen leoltsa. Ettől jó a Mindy Project és részben ettől rossz, hiszen gyakorlatilag csak utóbbi képes nézhető középszerre felhúzni a sorozatot. 5/10

Men at Work (2012 - )

Az Így jártam anyátokkal első három évadja óta nem élveztem úgy aláröhögős vígjátéksorozatot, mint a Men at Work két tíz részes szezonját. A haverszitkomként megbélyegzett széria abszolút állja a helyét, tökéletesen kimerítve annak a lehető legjobb lehetőségeit. 4 fickóról szól, akik egy szerkesztőségben dolgoznak és hát éppenséggel a munka általában háttérbe szorul, amikor mi láthatjuk őket. A jóképű szépfiú, a fekete macsó, az elvont szakállas, és a geek (mert ugye manapság mindenbe kell geek). Így nézne ki az alapfelállás, de a lényeg nem is ez, hanem az interakció, ahogy szivatják, ugratják, heccelik, ápolják és támogatják egymást. Legyen szó nő ügyről, álmokról, óriási lerészegedésekről, hobbiról vagy bármiről, amit férfiak egymás közt a munkában megdumálnak. Mindez hozzáfazonírozva a mai trend- és ízlésvilághoz. Remek kikapcsolódás. 8/10

How to live with your parents (2013 - )

Ebből az ABC-sorozatból szintén csak a kezdőrészt tettem magamévá, de az is bőven elég volt. Egyszerűen kínos, a legtöbb pillanatában szellemtelen és elcsépelt poénok váltják egymást, egy amúgy nem egészne halott szituációba és cselekménybe ágyazva. Polly (Sarah Chalke) rákényszerül, hogy kislányával visszaköltözzön a hedonista, őrült, hippi és szeximádó szüleihez, akiknek nincs éppen a kisujjukban a gyereknevelés. Ez, a randizás, az ex és egyéb tényezők szolgáltatják az aktuális konfliktus- illetve humorforrásokat, ami manapság kicsit kiégettnek hat, ugyanakkor lehetne jól (jobban) is kivitelezni. Mindenesetre azt hiszem én kihagyom a folytatást. 4/10

Family Tools (2013 - )

Szintén pilotig jutottam, de ebben még érzem a potenciált. Tony (J.K. Simmons (!)) saját felújító, fixáló, "mindent megjavítok a ház körül" vállalatát egy szívroham közepette az asszony hatására kénytelen átruházni a hihetetlenül balek fiára (Kyle Bornheimer), aki viszont ennek a lehetőségnek úgy örül, mint majom a farkának, hiszen sosem volt rá igazán szükség (éppen egy papneveldéből jött vissza). Szóval elkezdi vinni a boltot, kimegy a megrendelőkhöz, és társként egy bolond feketét, Darren-t kapja, akinek a húga megbolondul érte, ő viszont inkább látványosan csinálja a semmit, piásüvegből issza a kávét és otthagyja a vak nagyapját az utcán. A lényeg, hogy tele van direkt humorral, nem az okosabbik, de mindenképpen az effektív fajtából, így lazán el lehet vele ütni az időt. És persze mindemellett a család központiságát, fontosságát, apa-fiú kapcsolatát is kellemesen ágyazza be a poénok, hülyeségek, és szerencsétlenségek közé. 6/10