Mintha az előbb valami fura hangot hallottam volna, fogalmam sincs, mi lehetett az, lehet, hogy csak fingottak a szomszédban, de a biztonság kedvéért holnap első dolgom lesz, hogy felszereljek vagy 40 kamerát a ház különböző pontjaira, mert ez azért mégiscsak különös, és jobb félni, mint megijedni. A Paranormal Acivity 3 alatt viszont sajnos egyiket sem fogunk. Nem, ezúttal garantáltan még azok sem, akik amúgy hisznek a szellemekben.
Három rendkívül fontos dolog derül ki a filmből: Katie-t és Kristit már gyerekkorában is zaklatta a démon; már akkor is kamerabuzikkal voltak körülvéve, és a démont Toby-nak hívják. Én konkrétan felvonyítottam minden egyes alkalommal, amikor kimondták a nevét, ez egyszerűen fantasztikus. Már az előző rész is félig-meddig előzményfilm volt, de most megint visszafelé haladunk az időben. Én nem tudom, milyen rendszer ez, de simán kinézném a készítőkből, hogy lesz itt még legalább egy előzményfilm, amiben kiderül, hogy a főszereplőket már embrió korukban is zaklatta a démon, és mi ultrahangfelvételeken keresztül izgulhatunk értük.
A játékidő nagy részében pár hülyeséget leszámítva nem történik semmi, az utolsó öt percben azonban megpróbálja összekapni magát a film, de sajnos az már csak annyit ér, mint halottnak a beöntés. A zárás ráadásul teljesen értelmetlen, és – hogy egy kubai pitbull szavaival éljek – nonszensz. Egyébként az összes itt bemutatott ijesztést láttuk már valamelyik korábbi részben, és ami a legszomorúbb, hogy nemcsak az önismétlés mértéke gáz, de a megvalósítás is olyan nevetséges, hogy arról nem tudok nyilatkozni a jó ízlés határain belül. A lepedőbe bújt szellemnél percekig önkívületi állapotban hahotáztam, a szokásos hason csúszásnál meg hanyatt vágódtam, és apró lábmozdulatokkal háromszor körbefordultam a tengelyem körül.
A forgó kameraállványnak kikiáltott ventillátoron visítva röhögtem, az volt a legnagyobb újítás az előző részekhez képest. Ennyit tudtak hozzátenni érdemben, de egyébként minden maradt a régiben: körbekamerázott ház, fura hangok, magától kinyíló ajtó, röpködő háztartási eszközök, órákig az ajtóban szobrozó kislány, stb. és mindez szokás szerint baromi unalmas családi felvételeken megörökítve. A kameracibálást fel se hozom negatívumnak, annyira hozzáedződtem már, mondom ezt annak ellenére, hogy a készítők a szokásos rángatás mellett földrengésekkel jöttek ellenem, de egyszerűen lepergett rólam minden piti kis próbálkozásuk.
Ebben a filmben minden úgy szar, ahogy van. 99%-ban újrahasznosított elemekből építkezik, és akkora lelkesedéssel adja elő harmadszor is ugyanazt a semmit, hogy az engem már valahol lenyűgöz. Komolyan kezdem tisztelni a készítőket, ezért meg is tisztelem a Paranormal Activity 3-mat az első 1/10-es osztályzatommal. Minden egyes másodperce merénylet a horror műfaja, és az én idegrendszerem ellen, tulajdonképpen egy pillanatot nem tudnék kiemelni belőle, ami akár egy picit is tetszett volna. Káprázatosan szar.
