Gondoltál már arra, hogy milyen lehet mangakának, azaz mangakészítőnek lenni? Eltöprengtél már valaha azon, hogy mennyi idő- és energiaráfordítást igényel pusztán egyetlen rövid vázlat elkészítése? Vagy a szerkesztőségek és a kiadók működése érdekelne? Netán arra vagy kíváncsi, hogyan válhat egy zöldfülűből elismert művész? Nos, a Bakumanból nemcsak ezekre, hanem számtalan hasonló jellegű kérdésre kaphatsz választ, ugyanis Ohba Tsugumi és Obata Takeshi, a Death Note felülmúlhatatlan író/rajzoló párosának legújabb sorozata egyenesen a mangakák varázslatos világába repíti el a kedves nézőt.

Két gimnazista fiú, becenevükön Saiko és Shujin pályafutását követhetjük nyomon, attól a pillanattól kezdve, amikor 14 évesen eldöntik, hogy híres mangakák lesznek, és mire betöltik a 18-at, már saját animesorozatuk lesz. Bevetik hát magukat Saiko nagybátyjának műtermébe, és éjt nappallá téve dolgoznak azért, hogy álmuk egy napon valóra válhasson. A fiúk még nem is sejtik, milyen nehéz feladatra vállalkoztak, hiszen nemcsak a szigorú szerkesztőknek kell folyamatosan megfelelniük, hanem az iskolában is helyt kell állniuk. Ők azonban nem adják fel, így a következő hónapokban sikerek és kudarcok váltogatják egymást, ráadásul két rajzolás között még a másik nem szépségeit is felfedezik.

Ha eddig még nem derült volna ki, ez egy slice of life anime, ami annyit tesz, hogy az életből kiragadott, teljesen hétköznapi dolgokra épít, vagyis nincsenek benne természetfeletti lények, se galaktikus méretű összecsapások, csupán egy mindennapi életből vett realisztikus történetet mesél el. A kalandok itt nem az űrben, vagy egy fantáziavilág csataterén, hanem az íróasztal mögött kuporogva zajlanak, hiszen a történetek és a karakterek kiagyalása, a cselekmény érdekessé formálása, illetve a hozzáillő rajzok elkészítése jelentenek nap mint nap kihívást a fiúk számára.

Ez így talán egy kissé unalmasan hangzik, pláne ha hozzávesszük azt is, hogy 25 részes, tehát nem egy rövid sorozatról van szó, de megnyugtatok mindenkit, hogy bár eleinte én is kételkedtem, a kétely sötét fellegei nagyon hamar szertefoszlottak, és én lepődtem meg leginkább, hogy a téma és a hosszúság ellenére is mennyire magával tud ragadni a történet sodrása. A Bakuman nemcsak érdekes, hanem humoros is, időnként pedig egy kis romantikának is teret ad. Nagy ritkán persze apróbb üresjáratok is előfordulnak, és a tempóról se állíthatom, hogy ész nélkül száguldozna, mégis végig képes lekötni a figyelmet, ráadásul a szereplőkkel együtt mi is halálra izguljuk magunkat, mialatt arra a bizonyos telefonhívásra várunk, melyből kiderül, hogy bekerült-e a heti magazin következő számába a fiúk legújabb mangája?

Igazán érdekes persze azoknak lesz a sorozat, akik szeretnek rajzolni, de legjobban értelemszerűen azokat fogja lekötni, akik komolyabban érdeklődnek a téma iránt, netán maguk is próbálkoztak már saját képregény-készítéssel – akár amatőr, akár profi szinten. Az ő számukra viszont igazi kincs lehet a Bakuman, egy valóságos útmutató, mivel a szereplőkből áradó lelkesedés és eltökéltség akkora erejű, hogy átüt a képernyőn, és rajzolásra sarkallja még azokat is, akik utoljára az általános iskolában fogtak ceruzát.

A Death Note-ot is tető alá hozó utolérhetetlen duó ezúttal sem hagyott cserben minket, és egy egészen más stílusú, de ismét nagyszerű animével örvendezteti meg a közönséget. Kortól és nemtől függetlenül mindenkinek ajánlom, bár az életszerű megközelítés, valamint a kisebb drámai és romantikus vonulata miatt inkább talán a lányoknak fog jobban bejönni, de javaslom, hogy mindenki próbálkozzon vele, akit érdekel a rajzolás, ill. a mangakészítés, hiszen rengeteg hasznos információhoz és értékes tanácshoz juthat. 8/10