Nem semmi kis zúzdával lettünk gazdagabbak, hála a Drive Angry-nek, aminek értelme ugyan nem sok van, ám fergeteges pillanata annál több. Természetesen ez is egy olyan film, amit nem szabad komolyan venni, hanem csak élvezni kell, ahogy felbőg a motor, és durrog a shotgun, a rosszfiúk meg egymás után harapnak a fűbe, mert Nicolas Cage visszajött a Pokolból, és a haragja féktelen.

Hogy miért jött vissza, azt nem árulom el, de nagy fordulatokkal teli történetre ne számítson senki, mert itt mindenre pofonegyszerű a válasz. Nem bonyolódik bele felesleges szálakba a sztori, és igyekszik mindenre a lehető legegyszerűbb magyarázatot adni. Remek példa erre az alábbi párbeszéd: A Könyvelő: Hogy szerezted meg az Istengyilkost (fegyvert)? Milton: Odamentem, és elvettem. A szövegek egyébként hatalmasat szólnak, főleg a Miltont játszó Nicolas Cage kapott velős tőmondatokat, aki annyira kemény figurát formál meg, hogy ennyi idősen és ezzel a hajjal még akkor se tudnánk komolyan venni, ha akarnánk, ráadásul úgy mozog a filmben, mint valami terminátor.

A többi karakter is nagyon jól meg lett írva, főleg a William Fichtner alakította Könyvelő, akihez mellesleg a legtöbb vicces jelenet köthető. Ettől függetlenül kemény is tud lenni, ha akar, akárcsak a kötelező jó nő szerepében tündöklő Amber Heard. A kisasszony ugyanis nemcsak dísznek van a képernyőn, hanem az akcióból is kiveszi a részét, legyen szó lövöldözésről, vagy akár ökölharcról. A nagyon gonosz Jonah Kinget pedig Billy Burke kelti életre, de még a kisebb mellékszerepekben is olyan filmekből/sorozatokból ismerős arcokat láthatunk, mint például David Morse, Todd Farmer, Christa Campbell vagy Jack McGee.

Néhány rövidebb unalmas jelenetet leszámítva a Féktelen harag szinte végig pörög, és ahogy azt egy kemény B-filmben kell, a végtagok leszakadásától kezdve mindent megmutat. Olyan hatalmas nagy vérfürdő azért nincsen, de nem kell szégyenkeznie a filmnek, ráadásul az egyik kivégzés olyan látványosra sikeredett, hogy még egy slasherbe is lazán elmenne. Nicolas Cage meg még akkor sem veszít a lazaságából, amikor éppen a saját lánya lábszárcsontjával verik félholtra. Az akciók időnként jócskán el vannak túlozva, már-már erőltetetten akarnak úgymond menőnek látszani, de mint mondtam, ezeket a jeleneteket egy pillanatra sem szabad komolyan venni. A néhány percenként az arcunk felé repülő fegyvernek látszó tárgyakból ítélve pedig a 3D-t is szépen kihasználja.

Laza szövegek, jó csajok, nagy fegyverek és gyors autók – ezt kínálja a Féktelen harag, amit lehetett volna ugyan még fokozni, de így is kellemesen üdítő, és persze nem kevésbé buta film lett, amibe csak néhány üresjárat és pár rettenetesen gagyi effekt rondít bele néha. 7/10