Ha nagyon röviden kellene összegeznem ezt a filmet, nagyjából annyit mondanék, hogy olyan, mint a Paranormal Activity, csak félelmetes. Néhányan valószínűleg felszisszennének erre a kijelentésre, mivel az említett alkotás a nézők egy igen nagy százalékának gyorsította fel anno a bélműködését, ám az Insidious gondoskodik róla, hogy ezúttal a kézikamerás horrorok ellenzői is megkapják, ami nekik jár, és gyakrabban cseréljék a pelenkát.
Az alapszituáció nagyjából ugyanaz, mint a Paranormal Activity esetében: random család random házba költözik, ahol random kísértetek járkálnak. Ha mindez még nem lenne elég creepy, az egyik gyerek valami kómaszerű állapotba kerül, és a különbejáratú médium szerint köze van a szellemek megjelenéséhez. Jó jel, hogy a családfő nem egy félprofi kamerával száll szembe a gonosz lényekkel, hanem szakértők segítségét kéri – persze miután hosszas belső vívódás után belátja, hogy nem a szél csapkodja az ajtókat. Akárcsak a Paranormal Activity-ben, itt is a csaj kapja a több pofont, ám ezúttal nem egyedül ijedezik, hanem a nézőkkel együtt.
Hogy a film hatásos és ijesztő lett, talán nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük a rendezői székben csücsülő James Want, aki már a Fűrésszel és a Halálos hallgatással bebizonyította, hogy rendkívül magas szinten űzi a szakmát. Már a film elejétől kezdve magabiztos kézzel zúdítja ránk a borzongató részeket, de a feszültséget is mindig a legjobbkor oldja picit, és néha még egy kis humort is belevisz, amiben többek közt segítségére van az egyik mellékszereplőt megformáló Leigh Whannell is, kinek neve ismerősen csenghet a Fűrész-fanoknak, hiszen akkor nemcsak a forgatókönyv írásában vett részt, hanem az egyik főszerepet is eljátszotta.
Az ijesztgetések tehát hatásosak és egészen kreatívak, így nem csupán nyikorgó ajtókkal kell beérnünk, hanem eksönt is kapunk szép számmal. Sajnos az effekteknél és a sminkeknél időnként igencsak kilóg a lóláb (a démon pl. jó eséllyel indulhatna egy Darth Maul hasonmás-versenyen); látszik, hogy a készítőknek össze kellett húzniuk a nadrágszíjat, és ettől bizony néha átfordul gagyiba a film, de szerencsére mindig visszatalál a helyes ösvényre. A legfőbb pozitívum pedig a hátborzongató hangulat, ami szinte az elsőtől az utolsó képkockáig átjárja az Insidioust, és a sokat látott horror-rajongók számára is nagyszerű élménnyé duzzasztja azt.
Meg kell, hogy mondjam, jó pár éve nem láttam ehhez fogható horrort. Nem egy orbitálisan kimagasló mű, de az utóbbi évek gyenge próbálkozásai után végre ismét kaptunk egy korrekt és ijesztő kísértettörténetet. Ha tetszett a Paranormal Activity, akkor ezt egyenesen imádni fogod. Ha nem tetszett, akkor még inkább. 8/10
