A piknikkosarak réme, Maci Laci és hűséges társa, Bubu is a legújabb hollywoodi hülyeség áldozatául esett, így megkapták saját, egész estés, előszereplős filmjüket, ami pontosan olyan lett, amilyennek elképzeltük: ratyi.

Nem arról van szó, hogy a CGI-Maci Laci és Bubu nem passzolnak a környezethez és az élő szereplőkhöz, sokkal inkább a színészek nem passzolnak az animált karakterekhez. A medvék amúgy teljesen jól áthozzák a sorozat fílingjét, az első öt percben például olyan érzésem volt, mintha egy random epizódot néznék a meséből. Nem igazán értem, miért nem lehetett ebből 100% CGI filmet csinálni, mert úgy még akár nézhető is lett volna, hiszen azok a jelenetek, ahol kizárólag Maci és Bubu szerepelnek, tökéletesen működnek; hangulatosak, és valamennyire még viccesek is.

De ahogy azt már az összes ilyen jellegű filmben megszokhattuk, animált hőseinknek össze kell fogniuk az emberekkel, hogy elérjék céljukat (jelen esetben a Jellystone park bezárását kell megakadályozniuk), és amikor megjelenik a vigyori Smith vadőr, már sejteni lehet, hogy itt bajok lesznek, és amikor feltűnik Anna Faris, na, akkor vagyunk igazán bajban. Bizony, ők ketten előbb-utóbb egy borzasztó izzadságszagú romantikus kapcsolatba bonyolódnak. Újabb rejtély tehát, hogy Maci Laci néven miért tesznek elénk egy romantikus vígjátékot a készítők? Hát nooooormális?

Nem is érdemes több szót vesztegetni erre a bő egy órás valamire, amiben az ötlettelen forgatókönyv vetekszik a kínosan eltúlzott színészi játékkal. Kb. 6 éves korig tudom ajánlani, addig még talán élvezhető, ám afölött kerülje mindenki, aki okosabb egy átlagos medvénél. 3/10