Nem hittem volna, hogy Seth Rogen valaha is egy álruhás igazságosztóként fog feltűnni a képernyőn, de a szuperhős-filmek virágkorában ugye bármi megtörténhet. Egy valami azonban mégis baromi ritkán történik, mégpedig az, hogy igazán ütős alkotást csodálhatunk a műfajon belül. A Zöld Darázs a felemás végeredmény ellenére is egy derék próbálkozás volt, de megerősítette a tényt, miszerint a minőségi szuperhős-filmek virágkora még várat magára.

Nem mintha rossz lenne a Zöld Darázs, egyszerűen csak jó fél órával hosszabb a kelleténél. Ez pedig pont elég ahhoz, hogy a felénél földhöz vágjuk a popcornos tálat, és duzzogva vonuljunk ki a szobából. Nehéz ezt elhinni az után, hogy milyen zseniálisan indít a film, de sajnos félelmeink hamar beigazolódnak, és gyorsabban fogy a lendület, mint a VV4 szereplői. A végére összeszedi magát valamennyire, de az első 30 perc és az utolsó 30 perc közti majd’ egy órás légüres teret bizony jóval kreatívabban kellett volna kitölteni. Vannak persze jó pillanatok elszórtan ott is, csak a már említett fenomenális kezdés után ez a mennyiség már cseppet sem nevezhető kielégítőnek.

A történet érdekesen indul, hiszen hőseink egy egészen sajátos módját választják a szuperhőssé válásnak: a dúsgazdag Britt Reid és a kávéfőző/sofőr szerepét betöltő Kato - aki mellesleg kiváló harcművész és feltaláló is egy személyben -, kezdetben csak a buli kedvéért, később azonban már elhivatottságból öltenek jelmezt és vágnak neki az éjszakának; se bűzözőt, se rendőrt nem kímélve. Ellenfelük akad szép számmal, és a város alvilágának urával, Chudnofsky-val (Christoph Waltz) is meggyűlik a bajuk.

Az alapötlet tehát nem rossz, csak sajnos úgy építették fel az egészet, ahogy azt a romantikus vígjátékokban szokás. A főszereplők összejönnek, később összevesznek, és végül a sors újra összehozza őket. Értelemszerűen itt az összejövés alatt társulást kell érteni (erre egyébként a filmben is kitérnek egy poén erejéig). A páros amúgy rendkívül hatékonyan tizedeli a bűnözőket; míg Kato bullet-time effekttel nyomja a szaltókat, addig Britt, vagyis a Zöld Darázs is kioszt néhány pofont, ha épp nem a gázpisztolyával lövöldözik.

Az akciójelenetek mellett szerencsére a szövegek között is akad pár ütős beszólás, így röhögni is lehet néha. A főbb karakterek nagyon érdekesek, közülük is leginkább Chudnofsky alakja emelkedik ki, akit általában első ránézésre nem vesz komolyan senki, hiszen kb. annyira látszik veszélyesnek, mint Novák Laci baltával a kezében, ám duplacsövű pisztolyának látványa még a legkeményebb rosszfiúkat is félelemmel tölti el. Női karakter is van természetesen, akit Cameron Diaz formál meg, de igazából nem sok vizet zavar.

Összességében azért egész jól elszórakoztatott a Zöld Darázs a hullámzó színvonal ellenére is, ezért nincs szívem 7/10-nél kevesebb pontot adni neki. Minden idők egyik legidiótább szuperhős-párosa szállít ugyan néhány emlékezetes poént és látványos akciót, de a sok üresjárat miatt nem fogjuk túl sokszor elővenni a filmet, ebben biztos vagyok.