Eddie bácsi mindig is üde színfoltja volt a Griswold családról szóló filmeknek. És bár a csökkent agyú nagybácsi kénytelen volt kisebb-nagyobb mellékszerepekkel beérni, így is számtalanszor sikerült megdolgoztatnia a nézők rekeszizmait. Ennek okán döntöttek úgy a készítők, hogy Eddie bácsi saját filmet érdemel, ezért 14 évvel a Karácsonyi vakáció után elkészült a folytatás.

Itt már Griswoldék majdnem teljes mértékben kiszorulnak, egyedül Audrey tűnik fel a színen. Az ő házában lakik ugyanis a Johnson család, mert már a lakókocsijukat is elveszítették. Miután a munkahelyén Eddie-t megharapja egy csimpánz, a főnökség kárpótlásul befizeti egy trópusi útra az egész pereputtyot.

Kétség nem fér hozzá, hogy Eddie bácsi karaktere elég erős ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy filmet, de sajnos az írók képtelenek voltak hozzá egy épkézláb történetet rittyenteni. Így aztán hősünk szűk családja és egy egzotikus szépség társaságában rövidesen egy lakatlan szigeten találja magát. A csomagok egy részével együtt pedig sajnos a poénokat is otthon felejti.

Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem vicces a film, mert a próbálkozás végig érződik rajta, de nagyon vérszegény, és többnyire inkább gagyi, mint ténylegesen humoros. Egy-két használható ötlet pedig volt az írók tarsolyában, de szinte egyáltalán nem használták ki ezeket. Az Európai vakációból ismerős angol úriember cameoja is jóval több lehetőséget rejtett magában, így viszont egy gyenge erőlködésnek tűnt.

Szomorú dolog Randy Quaid egykor zseniális karakterének megcsúfolását látni. A humort legyűri a ripacskodás és az erőlködés, a karácsonyi hangulatnak pedig a trópusi környezet adja meg a kegyelemdöfést.

Eddie bácsi és családja sokkal többet érdemelt volna ennél, de önálló filmjük csak egy izzadságszagú, humormentes szerencsétlenkedés lett, amit messze kerüljön el mindenki, aki egy kicsit is kedvelte őket a Griswold-filmek agyalágyult mellékszereplőiként. Nem nézhetetlen a Karácsonyi vakáció 2, de 3/10-nél a legnagyobb jóindulatom ellenére sem adhatok rá többet.