Pyramid – Cole’s Memories
(We Are Your Friends)
A Miénk a világ c. filmben a kisfiúsan csibészes sármjával büntető Zac Efron a DJ-pult mögül végigtekint a bulira éhes tömegen, aztán akkora lendülettel pörgeti a lemezeket, hogy attól még Emily Ratajkowski is hanyatt vágja magát. Maga a film felejthető ugyan, mégis a 2015-ös év egyik legütősebb, legenergikusabb soundtrackje fűződik hozzá.
"Are we ever going to be better than this?!"
Lera Lynn - The only thing worth fighting for (True Detective)
Lera Lynn balladája olyannyira megtetszett mindenkinek, hogy egyenesen botrányt keltett, amikor a második szezon főcíme alá (ehelyett a csoda helyett) betették Leonard Cohen - Nevermind c. slágerét. De aztán valaki volt olyan kedves, hogy fogta az első tréler alatt játszott dalt és csinált belőle egy 6 perces chill verziót. Lera Lynn pedig már többször feltűnt az új évadban, és van egy sanda gyanúm, hogy ezt a melankolikus, borongós-merengős sötét zenei vonalat Pizzolatto végig fogja húzni az egész szezonon át. Amit én egyáltalán nem bánok.
A Kung Fury c. akció-fantasy-vígjátékhoz Kickstarteren gyűjtöttek pénzt és valamikor idén fog megjelenni. A projekt elvileg egy olyan audiovizuális csoda lesz, ami a '80-as évek legmenőbb filmjeinek életérzését fogja megragadni. A történet szerint a Kung Fury nevezetű harcos legjobb barátját megöli a világ legveszedelmesebb kung-fu mestere és bűnözője, Adolf Hitler, más néven Kung Führer. Kung Fury ezért visszautazik az időben, egészen a náci Németországba, hogy könyörtelen bosszút álljon. Az év filmje-gyanús alkotás főcímét az utolérhetetlen David Hasselhoff dalolja el angyali hangján, amihez mellesleg videoklipp is készült. Természetesen nincs olyan szó, ami elég pontosan és kellően kifejezően leírná, hogy mennyire is menő a videó, amelyben a Hoff egy T-Rexen lovagol... Csak erős idegzetűeknek ajánljuk!
Jimmy Cliff - Many Rivers to Cross (Wilfred)
Még adós vagyok egy kritikával a sorozatról, ahol egy ausztrál fickó kutyajelmezbe öltözve próbálja elvezetni Elijah Woodot a boldogsághoz, és aminek utolsó előtti részében Jimmy Cliff könnyfacsaró balladája szurkálja a szívünk.
Andy Samberg a földhöz ba***a.
Jimmy Fontana - Il Mondo (About Time)
A legjobb nóta egy olasztól, akinek egy borz van a fején - mondja Bill Nighy. A tavalyi év legjobb időutazós filmjéből, ami mellesleg brit és csodákat művel az emberrel. Eddig ötször pörgettem le, mert fantasztikusabb életfilozófiát nehéz találni, mint amit átad minden egyes újranézéssel. Ez a nóta pedig Richard Curtis művének legjobb montázsához kapcsolható, ami egyszerre vicces, megindító és a szívedig markoló. Egy olasz fickótól, akinek egy borz van a fején. A világ.
The Dust Brothers - This is your life (Fight Club)
Ez az a taktus, amit hallgatva tökéletesen el tudom képzelni, hogy az öntudatra ébredt társadalom egy maroknyi része, saját maga által előidézett romlásának indulatától vezérelve apokalipszist indít a világ, az emberiség, vagyis önmaga ellen. Tehát briliáns aláfestés a Fight Club-hoz.
John Murphy - Surface of the Sun (Kick-Ass)
A második rész abszolválása utáni enyhe csalódottságomat enyhítendő, idézzük fel a Kick-Ass egyik legfaszább jelenetét, ami az erőszakosság, a humor, az önironizálás és a film minden szatirikus felhangja ellenére olyan kiválóan működik, mint a legjobb képregény adaptációkban (na például többek között ez is hiányzik a 2. részből).
Jo Yeong-wook - Jung Chung Death (New World)
A kritikában nem emlékeztem meg erről az egészen különleges témáról, amely végig ragyogóan, melankolikus eleganciával és emócióval festi alá a gengszterlét legjellegzetesebb pillanatait. Az érzéseket, a felismerést, a belülről égető titkokat és mindent, ami ezzel az életformával jár. Tökéletes taktus.
Sohasem gondoltam volna, hogy egy nyálban tocsogó korai Britney Spears ilyen találóan simulhat, robbanthat néma eksztázist a néző érzékszerveiben, de Harmony Korine mesteri trip-jének sikerült. Aki nem látta a filmet, annak némileg spoileres az alábbi jelenet. A kritikánkat erre találjátok.
A videó a tovább mögött érhető el (meghatározatlan ideig).
