Több szempontból is kiemelkedő film az Egy maréknyi dollárért; elsősorban azért, mert 1964-ben elindított egy folyamatot, mely további igényes westernfilmeket szült (ami Olaszországban akkoriban ritkaságszámba ment), hozzájárulva az egyre csökkenő népszerűségnek örvendő műfaj életben tartásához, másrészt pedig a főszerepben feszítő, addig még nem kimondottan ismert Clint Eastwood számára meghozta a világhírnevet.
Az ekkor 34. életévét taposó Eastwood egy hallgatag, de magabiztos, ún. „névtelen ember” bőrébe bújva indult a vadnyugat meghódítására – karakterét későbbi filmjeiben tökélyre fejlesztette. Nem tudni, honnan jött, vagy merre megy; a névtelen ember céltalanul bolyong a kietlen pusztákon, és a sziklás kanyonok között. Egy napon egy mexikói kisvárosba viszi az útja, ahol egy nem túl szívélyes fogadtatás után közelebbi ismeretséget köt a fogadóssal, valamint az udvarban dolgozó koporsókészítővel. Miután végighallgatja a városka rövid történetét, elhatározza, hogy ott marad pénzt keresni. Ehhez a két banda, Baxterék és Rojóék folyamatos rivalizálása épp kapóra jön számára; hősünk ugyanis igyekszik mindkét főnök kegyeibe férkőzni, miközben a háttérből mozgatja a szálakat.