Május 12-én 8. alkalommal került megrendezésre az idén Nemzetközi titulussal bővült Képregényfesztivál, amelyre én sem voltam rest ellátogatni. És ha az ide-oda elhelyezett iránymutató nyilakkal telemázolt táblácskák nem segítettek volna eléggé a helyszín megtalálásában, akkor se nagyon tudtam volna eltévedni, ugyanis a Millenáris Teátrum melletti domboldalon éppen Obi-Wan Kenobi vívott epikus küzdelmet egy rohamosztagossal, szemükben az elhivatottság kiolthatatlan lángjával, s a dögmeleg ellenére is rendíthetetlen kitartással forgatták a fénykardokat – az Erő alighanem velük volt.

Aki régóta olvassa a blogot, az talán sejti, hogy nem vetem meg a képregényeket és a mangákat, viszont ezekkel kapcsolatos rendezvényen még életemben nem jártam – pontosabban egészen idáig, mivel vasárnap én is tiszteletemet tettem az idei HungaroComix képregényfesztiválon (előző nap egyébként még fogalmam nem volt róla, hogy ott fogok kikötni). És ha már arra jártam, akkor persze illene rittyenteni egy pár sort a tapasztalataimról, viszont mielőtt belecsapunk a lecsóba, azért azt nem árt tisztázni, hogy egy-két órát töltöttem csak a helyszínen, így a programok nagy részéről is lemaradtam, de annyi baj legyen, mert remekül éreztem magam az alatt a kis idő alatt is.