Rosie Huntington-Whiteley gondoskodik róla, hogy egy életre megjegyezd.
„Kell nekem…”
Ez a két szó csendül fel újra és újra Martin Stillwater krimi-író fejében – maga sem érti az okát, egészen addig, mígnem beállít hozzá egy idegen, aki nem elég, hogy külsőre Marty kiköpött mása, de azt a képtelenséget állítja, hogy az író ellopta az életét, ellopta a családját, és most vissza akar kapni mindent…
A tökéletes amerikai család egy idilli napjának részletes ismertetésével Koontz szinte erőszakkal kényszerít minket arra, hogy már az elején megszeressük őket a gyerekek utolsó kisállatáig, miközben a vele párhuzamosan futó – és kissé zavaró módon jelenidőben írt – szálon egy gyilkos útját követhetjük nyomon, akit mintha valami láthatatlan erő húzna a Stillwater-ház felé. Ahogy a lassú, kimért tempóban körvonalazódó expozíció feltárja előttünk a gyilkos szándékait, már nagyjából tudjuk is, mi vár ránk a következő párszáz oldalon: az otthonát és addigi életét hátrahagyni kényszerülő család kétségbeesett menekülése egy megszállottan tomboló, őrült elme elől.
