„Kell nekem…”

Ez a két szó csendül fel újra és újra Martin Stillwater krimi-író fejében – maga sem érti az okát, egészen addig, mígnem beállít hozzá egy idegen, aki nem elég, hogy külsőre Marty kiköpött mása, de azt a képtelenséget állítja, hogy az író ellopta az életét, ellopta a családját, és most vissza akar kapni mindent…

A tökéletes amerikai család egy idilli napjának részletes ismertetésével Koontz szinte erőszakkal kényszerít minket arra, hogy már az elején megszeressük őket a gyerekek utolsó kisállatáig, miközben a vele párhuzamosan futó – és kissé zavaró módon jelenidőben írt – szálon egy gyilkos útját követhetjük nyomon, akit mintha valami láthatatlan erő húzna a Stillwater-ház felé. Ahogy a lassú, kimért tempóban körvonalazódó expozíció feltárja előttünk a gyilkos szándékait, már nagyjából tudjuk is, mi vár ránk a következő párszáz oldalon: az otthonát és addigi életét hátrahagyni kényszerülő család kétségbeesett menekülése egy megszállottan tomboló, őrült elme elől.

A szokásához híven egy csipetnyi természetfelettit is a történetbe szövő Dean Koontz az ő saját természetfeletti hangulatteremtő képességének teret adva még ebből az egyszerű, elcsépelt ötletből is képes százhúsz százalékot hozni, így rövidesen baljós, rideg atmoszféra telepszik a könyv lapjaira, amiben végig ott vibrál a feszültség, hol halványabban, hol élénkebben, néhol pedig egészen idegborzolóan hasítva a tudatunkba. Tulajdonképpen már a könyv első mondatában ott lappang egy vészjósló hang, mely magában foglalja mindazt a borzalmat és szenvedést, ami a Stillwater családra – és talán az olvasóra – vár. Hála a szerző csillapíthatatlan szenvedélyének a mesemondás iránt, csak néha engedi leülni a cselekményt, így annak ellenére is szórakoztató a könyv, hogy igazán nagy meglepetéseket nem tartogat, és bár a befejezés sem váltja be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket, azért a Mr. Murder az izgalmas, feszült thrillerek és persze Koontz kedvelőinek mindenképpen ajánlott olvasmány.